Noha a szesztilalom említésekor mindenkinek az Egyesült Államok huszas évei ugranak be, a társadalomjózanító elgondolást korántsem nekik köszönheti a világ – bár az tény, hogy talán ott volt a legnagyobb társadalomformáló hatása. Ha kivesszük az egyenletből az alkoholt vallási okokból tiltó országokat és népeket, akkor is szép listát rakhatunk össze a történelem egyik vagy másik pontján a polgáraira absztinenciát erőltető államokra.

Oroszországban 1914-ben tiltották be tizenegy évre a tömény szeszesitalok éttermeken kívüli forgalmazását. Norvégiában 1916-1926-ig volt tilos töményet árulni, Izlandon 1915-1933-ig tartott a kemény szesztilalom, de a sör egészen 1989-ig illegális volt. Magyarországon is volt szesztilalom: 1919-ben, ha nem lett volna önmagában is elég szomorú a tanácsköztársaság kikiáltása, március 21-től augusztus 1-ig országos szesztilalmat is a nyakukba kaptak az állampolgárok. Viszont legalább ingyen be lehetett menni a Margitszigetre.

Az USA-ban 1920 január 17-én életbe lépő, a szesztilalmat elindító 18. alkotmánykiegészítés minden, 0,5%-nál nagyobb alkoholtartalmú ital forgalmazását, gyártását, fogyasztását, vásárlását tiltotta. A törvény tizenhárom évig volt hatályban, 1933 december 5-én vonták vissza – addigra viszont sikerült párezer embert megvakítani, megbénítani, és a legkeményebb maffiózókat kitömni pár tízmillió dollárral. (Egyes elméletek szerint Joseph P. Kennedy, vagyis JFK apja is ez idő alatt tett szert komoly vagyonának jelentős részére)

A tengerentúli korlátozást kísérő társadalmi jelenségek mélyebb megismeréséhez a cikk folytatását kell tüzetesebben szemügyre vennünk.