A filmben különböző élethelyzetű fiatalok találkoznak a rasszizmus problémájával: a kislány, akit a boltban illetnek keresetlen szavakkal, a tanulni vezető tinédzser lány, akinek anyja megpróbálja elmagyarázni, hogy nem arról van szó, hogy esetleg büntetőcédulát kap a rendőrtől, hanem hogy soha nem jön haza (utalás a fehér rendőrök által a közutakon elkövetett, sokszor halálos kimenetelű atrocitásokra), vagy az esti szórakozásra induló srác, akinek édesanyja megkérdezi, hogy nála van-e a személyije, hátha hazafelé megállítják.
Mind olyan probléma, amellyel valószínűleg a fehér bőrű többségnek szinte soha nem kell szembenéznie, és valószínűleg nem is nagyon gondolkodnak el rajta, milyen lehet még ma is feketének lenni az USA-ban. A filmet egyébként bőrszíntől függetlenül mindenkinek szánják az alkotók: a feketéknek azért, hogy megerősítsét találjanak a mindennapi küzdelmeik során (hiszen a fősodratú médiában ezek a napi szintű nehézségek ritkán jelennek meg), a többieknek pedig azért, hogy egy pillanatra beleéljek magukat ebbe a helyzetbe.
