A Központi Statisztikai Hivatal áprilisban közzétett inflációs adatai szerint – a kiugróan magas számokkal sokkoló lisztet (42,2%) nem számítva – dobogóra került a kávé árának drágulása az élelmiszerek között. A közel 20 százalékos növekedés ellensúlyát sem a világpiaci trendek, sem a hazai előrejelzések nem mutatják egyelőre, sőt további jelentős drágulás várható. Hogyan kávézunk holnap, ha a kávé már ma is egyre inkább luxuscikknek számít itthon?
Tartották, amíg tarthatták. Az Olaszország-szerte hosszú éveken át mindössze egy euróba kerülő espresso végül átlépte a lélektani határt: ma már néhány dél-olasz régión kívül sehol sem elég letenni az egy eurós érmét a pultra, hogy belekortyolhassunk a hamisítatlan olasz életérzésbe. „A presszókávé ára a bárban egy generáció számára jelentett stabil referenciapontot [Olaszországban], amelyhez más, mindennapi kiadások árait is viszonyították.” – fogalmazott a helyzet kapcsán Bianca Maria Maschio olasz kávétanácsadó és pörkölési szakember a Coffee Intelligence kávéportálnak.
Az elmúlt évek sajátos olasz «gazdaságpszichológiája» szerint ha egy termék ára kevesebb volt, mint a presszókávéra költött napi összeg, már mindenki el tudta képzelni a kiadás mértékét. „Ez a stratégia komolyan befolyásolta a kávé árának közfelfogását, hiszen egy fix, szinte szimbolikus összeghez kötötte, amely ráadásul függetlennek tűnt a növekvő inflációtól is.” – hívta fel a figyelmet Maschio egy érdekes paradoxonra. Hiába emelkedtek az árak, a kulturális örökség fontos bástyáját adó eszpresszóhoz sokáig nem akartak, majd talán már nem is mertek igazán hozzányúlni a kávézók.
A koffein vagy az infláció üt nagyobbat?
Magyarországon hasonló mértékű kulturális védőháló nem övezi a kávét, így a hazai fogyasztók már megszokhatták, hogy hónapról-hónapra a számla jelenti az igazi feketelevest a kávézóban. Ma már akár 1000 forintot is elkérhetnek a budapesti specialty kávézókban egy jó minőségű presszókávéért, ami korábban, még a koronavírus-járványt követő masszív vendéglátóipari áremelkedés idején is elképzelhetetlennek tűnt. Az átszámítva körülbelül 2,50 eurós hazai ár pedig alighanem minden olasz kávékedvelő számára erősebb élénkítő hatással bírna, mint a csésze teljes koffeintartalma.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) április közepén közzétett, március hónapra vonatkozó inflációs adatai sokatmondóak. Az élelmiszerinfláció esetében érdemben változatlan, 7%-os értéket regisztráltak, ám a kétes dicsőségű, tetemes előnyét megtartó lisztet nem számítva a dobogót adó termékek közé feljött a már februárban is 16,1%-os drágulást mutató kávé. A márciusi, 18,6%-os inflációs adattal a magyarok egyik kedvenc mindennapi luxuscikke pedig felzárkózott az étolaj (32,7%) és a tojás (26,1%) mögé a képzeletbeli élelmiszer-inflációs ranglistán.
Arabica & robusta: blended learning
A magyar gazdaság visszaesése, a forint jelentős gyengülése csupán részben szolgálhat magyarázatul a fentiekre. Az elmúlt két évet tekintve megduplázódott a kávé világpiaci ára is, a történelmi léptékű emelkedésben pedig nemcsak az arabica, hanem a hagyományosan ellenállóbb fajta, a gyengébb minőségűnek tartott – és következésképpen olcsóbb – robusta is érintett. Az árérzékeny fogyasztó számára mindez azt jelenti, hogy a gyártóknak egyre kisebb tere nyílik a korábban jelentősen gazdaságosabb, mindazonáltal alacsonyabb minőségű kávéval kipótolni a kiugró áremelkedést mutató termékeket.
„A kávépörkölő vállalatoknak nincs hová menekülni, mivel a robusta költségei ugyanolyan ütemben emelkednek, mint az arabicáé, és az arbitrázs csökken” – mondta Jonathan Morris, a Hertfordshire-i Egyetem kulturális és környezetvédelmi kutatási igazgatója a Coffee Intelligence-nek. A kávé kultúrtörténetével foglalkozó kutatóprofesszor hozzátette, bár „az olasz pörkölők sikere mindig is abban rejlett, hogy kreatívan alakították ki a blendeket és ezzel mérsékelték az árakat, mindez a jelen körülmények között már egyszerűen nem lehetséges”.
Új fejezet kezdődhet a kávé történetében
Egyre több jel utal rá, hogy nemcsak a modern kávékultúra spirituális hazájában érkeztek válaszút elé. A korábban nem tapasztalt mértékű áremelkedés mélyreható strukturális változásokkal van összefüggésben. Szabolcsi Lajos, a Dallmayr Magyarország ügyvezető igazgatója a Porfolio Checklist-podcastjában a közelmúltban úgy vélekedett, a klímaváltozás egy nagyon jelentős, de nem az egyetlen ok a kávé világpiaci árának drasztikus megugrása mögött.
Szabolcsi szerint az Európai Unió 2023-as rendelete, amely az erdőírtás visszaszorítása érdekében egyre szigorúbb fenntarthatósági előírásokat követel meg a kávétermelőktől, már most az ellátási lánc minden szereplőjére hatással van. „Ez nemcsak a minket érintő kávéra, hanem vonatkozik a kakaóra, a szójára, a gumira, a pálmaolajra, a szarvasmarhára és a fára is, valamint az ezekből készült termékekre (…) Az EU-nak nagyon fontos a bolygó jövője, és ezzel a szabályozással a nagy kávétermelőket is fenntarthatóbb termelésre ösztönzi” – hangsúlyozta a Dallmayr ügyvezetője.
Mi van a kakaóval, mi lesz a csokoládéval?
A kakaó speciális helyzetéről, amely hónapról-hónapra szintén az élelmiszer-inflációt leginkább hajtó hazai termékek között található, tavaly júniusi számunkban mi is részletesen foglalkoztunk (Mi történik a kakaóval, mi lesz a csokoládéval?, Store Insider 2024/5.) Kis Anna, a földtudományok doktorának találó megfogalmazásával ugyanis „a kakaó egyszerre oka és áldozata a klímaválságnak.” Az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa szerint az elmúlt évtizedek intenzív erdőirtásának, a kakaó-monokultúra térnyerésének következtében a csoki karbonlábnyoma mára a hírhedté vált marhahús egyharmadát is elérheti.
A kritikus elmúlt másfél évtizedet figyelmen kívül hagyva is megdöbbentő adat, hogy csupán 1988 és 2008 között a becslések szerint 2-3 millió hektárnyi, vagyis 2-3 millió (!) futballpályányi terület erdőpusztítását írhatjuk kizárólag a kakaótermesztés számlájára. Az Európai Unió 2023-as rendelete ennek a gyakorlatnak vetne véget a rendkívüli fenntarthatósági szabályozással egy olyan érában, amikor a minket foglalkoztató kávé esetében például az európai és észak-amerikai piacok dinamikus növekedése mellett Ázsiában valóságos boom tapasztalható a kávéfogyasztásban.
Szabolcsi Lajos mindazonáltal úgy látja, a fenntarthatóság a kávé esetében nem divattrend, hanem a jövő záloga, és ebben nemcsak az Európai Unió vagy éppen a nagyvállalatok, hanem a fogyasztók is markáns szerepet játszhatnak: „A kávéfogyasztók nemcsak az italt veszik meg, hanem a mögötte álló történetet is. Egy felelős üzleti modell és a fenntarthatóság egyre inkább meghatározza a márkák sikerét.” Az emelkedő árak közepette is úgy tűnik, a legnagyobb európai és észak-amerikai kávépiacokon a fogyasztók napról-napra leteszik a voksukat a vásárlásaikkal.
Supermarket News tavaly őszi adatai szerint az Egyesült Államokban a specialty kávék másfél évtizedes népszerűségi csúcsot értek el 2024-ben. A kérdés, hogy a prémium termékek iránti magyarországi kereslet mértéke, megterhelve a globális ellátási láncok akadozásával, a fenntarthatósági szabályozás szigorodásával és a klímaválság fokozódásával milyen jövőképet festhet a hazai kávékedvelők elé. Az biztos, hogy hátra van még a feketeleves – de vajon mennyibe fog kerülni…?
