Az Európai Bizottság szeptember 26-ra csúcstalálkozót hív össze a szennyezett tojások miatt a helyzet rendezésének megvitatására. Augusztus végéig már tizenöt uniós és két EU-n kívüli ország is jelezte, hogy rovarirtószerrel szennyezett tojásokat találtak.

Az Európai Unió élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerén (RASFF) nemrég érkezett információk alapján pedig Magyarországra is szállítottak fipronillal szennyezett tojást tartalmazó élelmiszert. A Nébih laboratóriumában folyamatosan zajlanak a hazai célellenőrzéshez kapcsolódó vizsgálatok.

Hogyan lehet elcsípni a fipronilt? Sci-fibe illik a módszer.

A laboratóriumi analitikai gyakorlatban a peszticideket és bomlástermékeiket általában valamilyen elválasztástechnikán alapuló nagyműszeres technikával vizsgálják.

A fipronil elkapásához röviden összefoglalva: a fipronilt ki kell vonni a mintából, meg kell tisztítani a többi, zavaró vegyülettől, meg kell határozni a mennyiségét, és még csak akkor jön a nagy trükk: egy speciális szerkezetben mágnesezhetővé kell tenni (ezt ionizálással érik el), majd egy vákuumcső mágneses terében röptetve az érzékelőbe történő becsapódáskor nagy biztonsággal már meg lehet állapítani, hogy a szóban forgó molekula valóban a fipronil.

A megfelelő, szinte sci-fikbe illő modern technológia és szakértelem a független laboratóriumok részéről tehát rendelkezésre áll, sőt a nagyobb laborokban akár több száz peszticid-maradékot is képesek detektálni.
Ahhoz, hogy a jövőben minél kevesebb, a mostanihoz hasonló botrány robbanjon ki, minden gyártónak és forgalmazónak érdemes elvégeztetnie a törvényben előírt vizsgálatokat.

Mi a fipronil, és miért veszélyes?

A fipronil vízben kismértékben oldódó [1,9 mg/L (pH 5)] fehér por formájú, penészre emlékeztető szagú amino-pirazol-karbonitril vegyület. A IUPAC (International Union of Pure and Applied Chemistry – Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Kémiai Szövetség) nevezéktan szerinti szisztematikus neve: 5-amino-1-[2,6-dichloro-4-(trifluoromethyl)phenyl]-4-(trifluoromethylsulfinyl)pyrazole-3-carbonitrile).

A mezőgazdasági termelésben a növényeken és a baromfikon élősködő tetűk ellen inszekticidként (rovarirtó szerként) alkalmazzák, de az állatokon és az emberen élősködő rovarok, valamint hangyák, csótányok, kullancsok, termeszek, tripszek (lepkék), gyökérférgek ellen is hatásos. Kutyák élősködő-mentesítésére például testtömeg-kilogrammonként 10 mg hatóanyagot javasolnak.

A szer hatásmechanizmusa: az idegrendszerben (a gamma-amino-vajsav által vezérelt klorid-kálium egyensúly gátlása révén) az izmok görcsös állapotát idézi elő, ami súlyos esetben halálhoz vezethet. Ez a folyamat zajlik le az inszekticiddel érintkező rovarok esetében is.

A vegyület a melegvérűekre nézve a közepesen, halak és méhek tekintetében viszont a rendkívül toxikus anyagok közé tartozik. Patkányokon a toxicitásra jellemző po. LD50-érték 97 mg/ttkg (perorális – szájon át adagolt letális dózis, amely a kísérleti állatok 50%-át megöli). A krónikus toxicitási kísérletek során megállapították, hogy patkányokon 52 hetes kezelés hatására a pajzsmirigy hormonrendszere sérül, illetve máj- és veseelváltozások lépnek fel. Hosszabb idejű kitettség esetén a fipronil humán karcinogén vegyületnek tekinthető.

Agrotechnikai alkalmazhatóságát az EU Bizottság többször módosított 396/2005 EK rendelet melléklete határozza meg. Szabálytalan alkalmazása, pl. túladagolás esetén a vegyület és metabolitjának maradványa (reziduuma) megjelenhet – ahogy most meg is jelent – az élelmiszerekben, nevezetesen az étkezési tyúktojásban.  Az említett rendelet mellékletében a tojásra vonatkoztatott határérték 5 µg/kg. A vizsgálat során a fipronilt és a szulfon metabolitot (MB46136) mérik, az eredményt pedig a kettő vegyület mérése után fipronilra átszámítva kell megadni.