A változatos formát öltő laposkenyerek több évezrede meghatározóak a Mediterráneum étkezési kultúrájában. A hagyományos nápolyi pizza elengedhetetlen összetevői történeti léptékben mégis nóvumnak számítanak: a paradicsomok a spanyolok közvetítésével érkeztek Amerikából, míg a mozzarella vélhetően a XII. századtól kezdett el terjedni a félszigeten, nem függetlenül a bivalyok megjelenésétől.

Ha innen nézzük, könnyen pizzatörténeti fordulatot jelenthet a közelmúltban felfedezett pompeji freskó, amely egy asztali csendéletet ábrázol, ismerős étellel a középpontban. „Noha feltétként szárított gyümölcsöket és fűszereket (korabeli pestót – a szerk.) látunk, különösen jól kivehető és vizuálisan nagyon hasonló egy mai pizzához.” – fogalmazott a freskó kapcsán a feltáráson dolgozó Alessandro Russo olasz régész az Euronews megkeresésére.

Pompejitől a pizzaautomatáig

A Nápolytól csupán 25 kilométerre fekvő pompeji feltáráson talált régészeti lelet éppúgy megosztja a szakembereket, ahogyan a modern kor pizzaautomatái az olaszokat. Előbbi esetében kérdéses, nevezhetünk-e pizzának olyan laposkenyeret, amely a hagyományos olasz étel két alapvető összetevőjét – paradicsom és mozzarella – nélkülözi. A BBC által megkérdezett Farrell Monaco gasztrótörténész szerint nem, sőt a freskó valójában az ógörögök és rómaiak által egyaránt ismert ünnepi ételt, a nastost, illetve adoreumot ábrázolja.

Két évezreddel később valószínűleg senki sem nevezné ünnepinek egy pizzához ugyancsak hasonló étel megjelenését egy automata robottálcáján – igény viszont világszerte van rá. A Covid-járvány láthatóan új lendületet adott a 2000-es években kezdődött pizzaautomata-evolúciónak, Brazíliától Hollandiáig szaporodnak az utcai árusítópontok és válik egyre változatosabbá a kínált termék. Bármi is legyen az pontosan.

Pizzát árul-e a pizzaautomata?

„Kicsit szomorú látni, ahogy egy gépből jön ki a pizza.” – fogalmazott a The Guardiannek egy római járókelő az első olaszországi pizzaautomata felavatásakor két évvel ezelőtt. Massimo Bucolo vállalkozó, a pizzaautomata tulajdonosa érthető módon más érzésekkel várta az olaszországi debütálást:

„Amikor először láttam ilyen gépet, és megismertem a működését, azonnal beleszerettem.” Gyorsan hozzátette ugyanakkor, hiba lenne a hagyományos pizza konkurenciájának tekinteni az újítást. „…Valójában a termék nem is olyan pizza, mint amit [a pizzaiuolók] csinálnak. Inkább a pizza és a piadina laposkenyér keresztezése.”

Az olasz fővárosba telepített automata híre úgy tűnik, az első robot-pizzaiuolók megalkotóját, Claudio Torghelét is meglepte. A dél-tiroli vállalkozóban egy amerikai utazás során ötlött fel a gondolat, hogy hely és időkorlát nélkül lehessen pizzát venni – automatából. Saját bevallása szerint mégsem gondolt rá soha, hogy olyan piacokra is betörjön a találmányával, ahol a pizzakészítésnek évszázados hagyománya van. 

Persze a Let’s Pizza is fejlődik. Ma már nemcsak gépeket árusít a bolzanói vállalat, hanem teljes business modellt kínál vásárlói számára. A fogyasztókat pedig 3 perc alatt frissen készülő, még véletlenül sem fagyasztott vagy elősütött pizzával kecsegteti (erről bővebben lenti keretes írásunkban). „A tészta 40 másodperc alatt készül liszt és víz vegyítéséből.” – hirdeti a kezdetektől Claudio Torghele feltaláló.

„Finomabb, egészségesebb, eredetibb és olcsóbb”

Látható, hogy az elmúlt években nem(csak) a technológia fejlődött, hanem az automaták kihelyezésének módja (is). Míg a koncepció első kidolgozója az ital- és ételautomaták hagyományos elhelyezését – parkolókat, állomásokat, közlekedési csomópontokat – vette alapul, ma már külvárosokban és kistelepüléseken is megjelentek a pizzaautomaták. Miközben Magyarországon például a győri Széchenyi István Egyetemen vehetünk pizzát, jelen sorok írója nemrég egy baszkföldi kisközség főutcáján találkozott automatával.

„Ezek a gépek a helyi fogalmának újfajta paradoxonjai.” – fogalmazta meg kritikáit tavaly Guénaël Devillet, a Liège-i Egyetem tanszékvezető közgazdásza a The Brussels Times-nak. „Helyinek számítanak, ha az elhelyezkedésüket vesszük, de ezzel ellentétesen gyakran ipari készterméket árusítanak, teljesen standardizált módon.”

Az angol Pizza Rebellion startup marketingesei éppen ezt a paradoxont próbálják eltüntetni kommunikációs kampányaikkal. Az Olaszországban is díjazott cég automatái „kézműves” pizzával csábítják a vásárlókat, amelyet egy gombnyomásra készre süt a robot-pizzaiuolo. Az „egészséges” ultrafeldolgozott élelmiszer fogalmát hirdető Pizza Rebellion azonban tavaly ősszel egy másik felkeléssel találta szembe magát: az orvostársadaloméval.

A Portsmouth-i Városi Tanács külső nyomásra végül visszavonta a southsea-i tengerpartra elhelyezendő pizzaautomata engedélyét, amely egyes helyi képviselők és orvosi szakvélemények szerint tovább „súlyosbítaná a kóros elhízás és szegényes táplálkozási szokások” trendjét. Mindeközben a The Guardiannak nyilatkozó Sebastiano Di Troia római pizzaiuolónak aligha vannak kétségei a robotpizzák kapcsán:

„Próbálj ki egy automatásat, aztán gyere vissza és egyél egy igazit.” A tésztája három napig kel. Három perc helyett.

A nápolyi pizzakészítés művészete (Art of Neapolitan ‘Pizzaiuolo’) 2017 óta az UNESCO kulturális világörökség része.