1992-ben még a szüleim nem is értették, hogy eszik-e vagy isszák a promóciót, ma pedig még a nagymamám is a leglelkesebb „beküldők” táborát gyarapítja, miközben én lassan elvesztem a fonalat, hogy miért is hisznek annyian a hatalmas főnyeremények igézetében…
  1992-ben minden jobb volt, ami külföldi, még a kóla is – mára ezt vizsgálatokkal is alátámasztották, miközben ma külön emblémával és pecséttel hitelesítve is alig hisszük, hogy magyar, ami magyar, pedig akár többet is fizetnénk érte, csak már nincs...
  1992-ben még nem volt igazi hipermarket, de az első nyugati mintájú szupermarketek is mágnesként vonzották a tömegeket lila csokikkal és illatos mosóporokkal, mára deszkából épített termelői piacon tolongunk bio kolbászért és medvehagymáért…
  1992-ben még nem használtunk mobil és internetet, 2012-ben a gyermekem nem érti, hogy „nagyapa telefonján miért van madzag”, de a zsúrba már Facebook-on hívják meg az utcánkban lakó barátai…
  1992-ben a szüleim jókat mosolyogtak, hogy reklámokat gyűjtök, nem gondolták volna, hogy ebből meg is lehet élni – ha így haladunk, akkor 2022-re már tényleg nem is lehet, de mi azért kitartóan küzdünk érte…

Pichovszky Domonkos
kreatív stratégiai igazgató
CREATEAM