hero
Store Insider

Rovat:

Fogyasztó
Becsült olvasási idő: 1 perc
Ma van a tejcsoki világnapja

A TV Paprika felmérése szerint a tejcsokoládé a magyarok kedvenc csokifajtája. Július 28-án pedig még világnapját is ünnepeljük. De vajon miért éppen a nyár közepén, és milyen emlékeket idéz fel Havas Dórában, Bede Róbertben és Sváby Andrásban?

Kevés olyan édesség van, amelyhez ennyire könnyű gyerekkori emléket társítani: egy fagylalt, egy születésnapi torta vagy egy csokitól maszatos arc szinte minden családi albumban szerepel. Nem véletlen, hogy bár újabb és újabb csokoládétrendek hódítanak, a TV Paprika felmérése szerint a magyarok körében a tejcsokoládé a legnépszerűbb csokoládéfajta, sőt, a magyarok negyede csak ezt szereti.

Furcsának tűnhet, hogy éppen a nyár közepén, július 28-án ünnepeljük a tejcsokoládét, hiszen kevés édesség olvad olyan könnyen, mint a csoki. Míg a július 7-i csokoládé világnap eredetét a csokoládé európai megjelenéséhez kötik, a tejcsokoládé világnapja már nem kapcsolódik történelmi évfordulóhoz.

Az amerikai kezdeményezésként elindított ünnep a nyári hónapokban is reflektorfénybe állítja a tejcsokoládét, és felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak táblás csokoládéként, hanem fagylaltok, desszertek és más édességek alapanyagaként is népszerű, mint például az Észak-Amerikában ikonikus, mályvacukorból, kekszből és tejcsokoládéból készülő s'more.

A tejcsokoládé a 19. század végén született meg, amikor a csokoládékészítőknek sikerült a kakaót tejjel úgy párosítaniuk, hogy az új édesség lágyabb, krémesebb és szélesebb közönség számára is szerethető legyen. A 20. század elejére már világszerte elterjedt, ma pedig számtalan formában és ízesítésben kapható.

„Két-három kocka igazán jó minőségű csokoládé felér egy desszerttel”

– mondja Havas Dóra, akinek a csokifajta mindegy.

Bede Róbert ugyanakkor alapvetően az étcsokoládé mellett teszi le a voksát.

„Mindig kiettem a szaloncukorból a csokit, a fán pedig csak az üres papírok maradtak”

– idézi fel gyermekkorát Sváby András.

A tejcsokoládé népszerűsége talán éppen abban rejlik, hogy nemcsak az ízére emlékezünk, hanem azokra a pillanatokra is, amelyekhez kötődik.

Borítókép illusztráció: Adobe Stock