A tápanyagösszetétellel és az egészséggel összefüggő, élelmiszerekkel kapcsolatos állításokat törvény szabályozza – a fogyasztó védelmében.
Az átlagos fogyasztó talán nincs is mindig tudatában annak, hogy milyen összetett és részletekbe menő szabályozás alkalmazásával állítják elő az élelmiszereket a gyártók. Magyarországon az élelmiszerek biztonságát és minőségét egy nemzetközi összehasonlításban is korszerű törvény, az ún. Élelmiszertörvény (pontos nevén: 2008. évi XLVI. Törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről) szavatolja. A törvényhez szorosan kapcsolódik a fogyasztói tájékoztatást messzemenően figyelembe vevő rendelet, a 19/2004 FVM-ESzCsM_GKM rendelet az élelmiszerek jelöléséről. Ma Magyarországon minden élelmiszerelőállító és -forgalmazó cég köteles ezeket a szabályokat betartani, amit egy jól kiépített és kiváló szakembergárdával rendelkező állami ellenőrző apparátus, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal ellenőriz. Ezen túlmenően minden élelmiszergyártó köteles úgynevezett HACCP (kritikus ellenőrzési pontokon alapuló veszélyelemzés) rendszert kiépíteni és működtetni, amely szavatolja az élelmiszerek maximális biztonságosságát. A nagy kereskedelmi láncok további minőségbiztosítási-ellenőrzési rendszereket írhatnak elő a gyártók számára, amelyek teljesülése esetén lehet csak az adott áruház polcain megjelenni a kérdéses élelmiszerrel. Az ezeknek való megfelelést pedig rendszeresen ellenőrzik, annak érvényesülését igazolják, auditálják.

Az eddigiekből is kitűnik, hogy az élelmiszerek előállítása egy nagy biztonsággal működő, állandó kontroll alatt levő tevékenység. Erre szükség is van, főleg a nagy mennyiségű terméket gyártó üzemeknél, de nyilván az üzem méretétől függetlenül kell érvényesülni az élelmiszerbiztonsági előírásoknak.

Megfigyelhető, sőt tipikusnak mondható, hogy egyre több gyártó igyekszik gazdasági érdekeit a fogyasztó érdekeivel összhangban érvényesíteni. Ezek között kiemelt jelentőségű a táplálkozási szempontokból is előnyös tulajdonságokkal rendelkező termékek körének bővülése. A gyártó ebben a tudomány eredményeire támaszkodik: nem is támaszkodhat másra. Alapelv, és ez rendeletileg is szabályozva van, hogy élelmiszernek gyógyhatást tulajdonítani nem lehet. Fel lehet hívni azonban a fogyasztók figyelmét a termék összetételéből következő előnyös tulajdonságokra. Tipikus példa erre az ún. „szívbarát” margarin. Nyilván egyetlen gyártó sem állítja, hogy termékét az állati zsiradékok helyett, azok kiváltására ajánlja, hiszen az állati zsíroknak is meg van a táplálkozásban betöltött szerepe. Amire viszont jogosan hivatkozik, az az esszenciális zsírsavak nagyobb aránya a termékben, ami bizonyítottan kedvező élettani hatással rendelkezik. A margaringyártás példaként jó, hogy bemutassa, a terméktervezésben, gyártásfejlesztésben érvényesíthetők a táplálkozásélettan tudományos eredményei. Lehetőség van bizonyos hiánytényezők felszámolására a mindennapi táplálkozáson keresztül. Ismeretesek a trópusi zsírok közül a kókuszzsír előnyös tulajdonságai az emésztést illetően: szinte minden margarin tartalmaz több-kevesebb kókusz-összetevőt. A példák még sorolhatók, de azt illusztrálják, hogy a felelősen tevékenykedő élelmiszeripar nem csupán szigorúan kontrollált körülmények között – tehát nagyfokú biztonsággal – dolgozik, hanem képes alkotó módon integrálni azokat az egészségügyi-környezetvédelmi szempontokat is, amelyek jelentősége egyre nagyobb. Hasonló mondható el az élelmiszerekben használt úgynevezett adalékanyagokról is. Az E-szám rendszer kialakításának az alapgondolata az, hogy a gyártók rendelkezzenek egy pozitív listával, ami alapján tudhatják, hogy melyek azok az adalékanyagok használhatók, és milyen mennyiség tekinthető biztonságosnak. Természetesen ezt nem a gyártók határozzák meg, hanem igazodnak a rendeletekben előírtakhoz. Az E-szám lista nemzetközi szinten is állandó monitorozás alatt van, és nem kerülhet fel rá olyan anyag, amelyről tudományosan is bizonyított a kifogásolhatósága.

Összességében tehát elmondható, hogy az élelmiszeripar Magyarországon is sokat tesz azért, hogy a mindennapi táplálék biztonsággal fogyasztható legyen. Az élelmiszertermelés nem a gyártók kizárólagos tevékenysége: az élelmiszerellenőrző hatóságok és a tudományos intézmények, valamint a fogyasztói kapcsolatok az élelmiszervertikum komplex egységét alkotják.