Az ételek frissességének megőrzése érdekében fontos, hogy az egyes termékeket „a betakarítástól” kezdve az elfogyasztásukig a számukra ideális hőfokon tárolják.  A zürichi ETH egyik kutatócsoportja éppen ezért kifejlesztett egy olyan biológiailag lebomló mikroszenzort, amely segít meggátolni a hőmérséklet-érzékeny produktumok időelőtti végpusztulását.

Mindezidáig rengeteg féle mikroszenzort bevetettek már a legkülönbözőbb feladatokra. Mérgező gázok kimutatására például előszeretettel használnak parányi érzékelőket. Ezek azonban gyakran fémből készülnek, és így egyaránt károsak a környezetre, valamint az emberi egészségre is.

A Giovanni Salvatore által vezetett csapat új találmányát legutóbb az Advanced Functional Materials című folyóiratból lehetett közelebbről megismerni.

Az innovatív kis rendszert ehető anyagokból – jelesül egy komposztálható polimerben magnéziumból, szilícium-dioxidból és nitridből – kalapálják össze.

„A magnézium táplálkozásunk fontos összetevője, a szilícium-dioxid és a nitrid pedig biokompatibilis és vízben feloldható – írta egy sajtóközleményben az ETH Zürich. – A szóban forgó polimert kukoricából és burgonyakeményítőből állítják elő.”

Az egész szenzor mindössze 16 mikrométer vastag. Egy hajszál keresztmetszetének átmérője átlagosan 100 mikrométer. A kis készülék ultravékony, biológiailag lebomló cink kábellel kapcsolódik egy külső akkumulátorhoz. Az érzékelők egy nem biodegradábilis chiphez csatlakoznak. A lapkán egy mikroprocesszort és egy adót lehet felfedezni. Ez utóbbi egy külső komputerhez Bluetooth technológiával továbbítja a hőmérsékleti adatokat. A számítógép jelenleg 10-20 méteres hatótávolságon belül tudja befogadni és kijelezni az információkat.

Salvatore azt reméli, hogy a piacokon a szenzorok öt-tíz éven belül tömegtermékké válnak. A technológia árának csökkenésével hamarosan mindenhol találkozni lehet majd az apró érzékelőkkel.