A borsó az egyik legrégibb haszonnövényünk, termesztése Kelet-Kurdisztán vidékén történt még a neolit korban, Krisztus előtt 7000 és 6000 között. Hozzánk sem mostanában érkezett, bronzkori sírokból is előkerültek magjai. Magyarországon Pákozdon, Nagyárpádron és Laposhalomon bukkantak rá, de a korai vaskorszakot vizsgáló ásatások Aggteleken is találtak borsót.

100 gramm zöldborsó tápértéke 88 kcal, vagyis egy ligában játszik például a krumplival. A már említett fehérjén túl rengeteg esszenciális aminosavat tartalmaz. Kiemelnénk még a karotint, valamint az idegrendszert segítőjét, a B1- és B2-vitamint. C-vitamin ugyancsak található a borsóban, de ez csak a friss növényre jellemző. Kálium, foszfor, vas, réz, mangán és cink is található benne.

Mint számos élelmiszerünk, ez is állati takarmányként kezdte karrierjét. Nincs ebben semmi meglepő, fehérjetartalma átlagosan 23 százalék, a kifejtett magok pedig hamar elvesztik csalogató állagukat és aromájukat, ezen csak a gyorsfagyasztás segíthet.

Az egyik vezető hazai feldolgozótól megtudtuk, ahhoz, hogy a zacskókba kerülő borsószemek megőrizzék állagukat és tápértéküket, körültekintően kell megválasztani a feldolgozás időpontját, akkor kell a termést begyűjteni, mikor a tápanyagok és a zsengeség aránya ideális. Elárultak egy kevéssé ismert tényt is: mivel nem nyers, hanem előfőzött állapotban kerülnek a szemek a fagyasztógépbe, ezért kifejezetten rövid ideig, csak 4-5 percig szükséges főzni, mert ennyi idő alatt megpuhul. Ennél tovább hőkezelve elveszti optimális állagát, és megkeményedik.

Fagyasztott borsó vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy hogy a borsószemek ne legyenek csomóra fagyva a zacskóban. Ideális esetben fagyottak, de önállóan elkülöníthetők – ha nem ilyen, nagy a valószínűsége, hogy egyszer már kiolvadt, majd visszafagyott. Az ilyennek sem az íze, sem a tápanyagtartalma nem lesz ugyanolyan, mint amit a vevő megérdemel.

A cikk ezen a linken folytatódik tovább.