A beszélgetés résztvevői mindkét vállalat szempontjából, a nemzeti identitás és a politika szemszögéből is vizsgálódtak. Bruck Gábor PR stratéga felvetése után megállapították, hogy klasszikusan krízisről sem volt szó, csak egy átpolitizált, sokak számára érdekes közéleti helyzetről.
A Nem Adom Fel Cafe & Bar-ban rendezett kávéházi esten családias hangulatú, közvetlen eszmecsere folyt a kérdéskörről. A fogyatékos embereket foglalkoztató hely remek házigazdának bizonyult, a résztvevők szerint is tökéletes helyszín volt a beszélgetéshez. Az eseményen először a szövetség első ízben elkészült hazai Krízistérképét ismertette Bőhm Kornél, a kríziskommunikációs tagozat vezetője. (Erről itt írtunk részletesebben.)
| Csíki-Ciuci |
2015 márciusában hallhattunk először a mainstream médiában az erdélyi, csíkszentsimoni készítésű sörről. Akkor a suceavai bíróság döntése még arról szólt, hogy az Igazi Csíki megtarthatja saját nevét, elutasították a Heineken szellemi tulajdon elsajátításra vonatkozó keresetét. A Heineken 2003 óta forgalmazta a román piacon a Ciuc Premium nevű sört, amit azonban magyar nyelvterületen mindenki Csíki sörként ismert és kért. Az Igazi Csíki Sört pedig Lénárd András magyar üzletember dobta piacra 2013-ban, elég ügyesen a Heineken-termékhez hasonló magyar néven. Végül idén februárban döntött úgy a román táblabíróság, hogy nem tarthatja meg védjegyéhez kapcsolódó jogait az Igazi Csíki, fel kell számolniuk azokat a javakat, amik a márkához köthető. Rácz véleménye szerint azonban ez csak az egyedi címkére terjedhet ki. Az ügyből végül diplomáciai botrány is kerekedett, amikor Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter szólított fel a Heineken bojkottjára. Február eleji hírek szerint „átmenetileg” Tiltott Igazi Sör néven árulják az italt. |
A sörgyártók közti ellentétet először Pintér Dániel Gergő, PR-stratéga és válságkommunikációs szakértő, a BME és METU oktatója elemezte, mint a helyi kisvállalkozó és a nagy külföldi multi Dávid és Góliát harca. Kifejtette, az Igazi Csíki kommunikációja egyértelműen a székely magyar identitásra próbált rájátszani, amikor a számukra kedvezőtlen döntés után arról írtak Facebook-oldalukon, hogy 140 magyar dolgozó veszítheti el állását; bár a bírósági határozat nem mondta ki konkrétan a gyár teljes bezárásának kötelezettségét (valójában a márkajelzéshez kapcsolódó javak megsemmisítését mondta ki, amit el lehetett volna kerülni egy egyszerű átcímkézéssel is - a szerk.). De kétségtelen volt, hogy a magyar identitás politikai és morális kérdései az első pillanattól célkeresztben voltak.
Pintér alapvetően nem értette, egy három éve piacon lévő termék hogy lehetne magyar nemzeti szimbólum. Szerinte ez Lénárdék részéről profitközpontú tematizálás volt, amit később a mainstream sajtó is ellenőrzés nélkül közölt. Így alakulhatott ki itthon a Heineken bojkottja, amely egy-két hétig futott, majd teljesen leült, a továbbiakban mindenki abból a sörfajtából fogyasztott, amiből korábban is, egészítette ki a gondolatmenetet saját benyomásaival Dr. Rácz Gábor, PR-szakember, a beszélgetés moderátora.
A bojkott körüli ellentmondásra mutatott rá Dr. Sós Péter János, az MPRSZ alelnöke, reklámszakember, amikor a „bojkottot hirdetünk a Heineken ellen, de a Sopronit azért megisszuk” mentalitást említette, utalva a szintén a holland cég tulajdonában lévő népszerű márkára. Kitért arra is, hogy a Heineken akvizíciós stratégiájában mindig egy adott területen népszerű márkanév megvásárlása szerepel, 2003-ban sem volt ez máshogy a Ciuc-kal. Lénárd és az Igazi Csíki tehát egy multi üzletpolitikájának tett direkt keresztbe, így aligha hibáztatható érte, hogy az perre vitte érdekei védelmét.
„Nem értem, hogy hol van a válság” – ezt már Bruck Gábor a Sawyer Miller Group vezetője kérdezte, adva ezzel egészen új ívet a beszélgetésnek. Ő kifejtette, az internet kora egy titok nélküli kor, ahol pár nap alatt kiderült, hogy Lenárd "spinneli", saját érdekei szerint kommunikálja az esetet és így kérdéses melyik vállalat válságáról beszélhetünk egyáltalán. A multikat pár éve egyre óvatosabban kommunikálónak látja, ezért érhetetlen, hogy a Heineken Magyarország vezérigazgatói szinten állt bele egy ilyen védjegyvitába, hiszen José Matthijsse saját maga adott ki közleményt az ügyben. A résztvevők szerint célszerűbb lett volna egy a vállalati létrán lejjebb lévő sajtóst megbízni ezzel, vagy éppen peren kívül rendezni a kérdést.
Rácz kérdésemre elmondta, a kerekasztal tagjai között konszenzus volt abban, hogy a Heinekennek valóban kellett valamit reagálnia az ügyben, ám erre rossz üzeneteket választottak. A holland cégnek szerinte azokat kellett volna kommunikálnia, hogy a magyar nemzetgazdaságban gyáraival milyen szerepet játszik, hány embert foglalkoztat. Szerinte ez lett volna a nemzeti identitás védelme szempontjából pozitív üzenet, bár ő a politikai tematizálás létjogosultságát is megkérdőjelezte. Szerinte az Igazi Csíki stratégiája maga volt a mártírmarketing, ugyanezt Pintér Dániel egyszerűen „székely huncutságnak”, PR aspektussal rendelkező átideologizált közéleti helyzetnek nevezte.
Sós szerint az élelmiszeriparban egyébként nem ritka, hogy a kisebb cégek megpróbálnak a multik piaci részesedéséből lehasítani a nemzeti jelleg kommunikálásával, itt sem lehetett másról szó. Ha volt is igazi válság, az egy-két hét alatt elcsitult, jelenleg már alacsony érdeklődésre tart számot az ügy, fogalmazódott meg a fő mondanivaló az eset jelenéről.
