Az emberi tevékenységből – főleg az agrárium révén – keletkező metán és nitrogéndioxid-kibocsátás is rekordokat döntögetett – jelentette a World Meteorological Organization. 2014-ben az üvegházgáz-tartalom havi átlaga 397,7 ppm volt (ppm: particle per million, vagyis az egész milliomod része), ami jóval magasabb érték, mint a légkör ipari forradalom előtti 278 ppm-es telítettsége, amire 1750 körül lehetett utoljára példa. Tudósok úgy becsülték, a történelmi és szimbolikus 400 ppm-es határt 2016-ban fogjuk átlépni maradandó jelleggel, nemcsak havi átlag szerint, ami ugye figyelembe veszi a 400 ppm körüli fluktuációt.
A metánkoncentráció elérte a 9 ppb-t (parts per billion, vagyis az egész milliárdod része), ami két és félszer több, mint az ipari forradalom előtti szint. A nitrogén-oxid jelenléte a levegőben 1,1 ppb-vel növekedett a 2013-as értékhez képest, s ezzel 20%-kal haladja meg az ipari forradalom előtti szintet.
Vízgőzzel veszélyes
A WMO tanulmánya szerint az üvegházgázok és a levegőben keringő vízgőz olyan kölcsönhatásra lépnek, ami még inkább felmelegíti a légkört. A melegebb levegő több párát tartalmaz, ez fölmelegíti a föld felszínét, ami továbbsugárzik a légkörbe. Ha az ÜHG-tartalom eléri az 560 ppm-et, ami az ipari forradalom előtti szintnek a duplája, a vízgőzzel történő kedvezőtlen kölcsönhatások olyan erőssé válnak, hogy az üvegházgáz-hatás háromszorosa lesz annak, mint amit az üvegházgázok önmagukban okoznának – írta a The New York Times.
A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint ugyan a világgazdaság folyamatosan áll át az alacsony emissziójú energiahordozókra, illetve a hatékonyabb eszközökre (legyenek azok háztartási eszközök vagy üzemanyag-takarékos autók), az átállás mégis túl lassú ahhoz, hogy olyan szinten fékezzük meg a globális felmelegedést, mely nem éri el a veszélyes szintet a következő évtizedekben. Nagy horderejű áttörésre van szükség a megújulók terjedésében, hogy – az ipari forradalom előtti időszak klímájához képest – 2 Celsius fokon lehessen maximalizálni a felmelegedést az évszázad végére. (Bár a párizsi klímacsúcson még ennél is bátrabb célt tűztek ki a politikusok.)
Az alacsony olajárak csak súlyosbítják a problémát, mert egy olcsó nyersanyag esetében könnyebben használnak többet belőle a gazdasági szereplők: nincsenek rákényszerítve, hogy olcsóbb alternatívák után kutassanak, ha az olaj eleve olcsó. Az előző évtizedben a növekvő – tehát újonnan keletkezett – energiaigény 45%-át elégítették széntüzeléses erőművekkel. 2040-re ennek aránya 10 %-ra csökken.
