A magyarországi vízgazdálkodás előtt álló egyik legnagyobb kihívás jelenleg az aszályos időszakok kezelése, különösen a mezőgazdasági termelés folytonossága és a vidéki gazdaság stabilitása szempontjából. Az aszály elleni védekezés ennek megfelelően nem csupán környezetvédelmi, hanem gazdasági és ellátásbiztonsági kérdéssé is vált.
A vízmegtartás – különösen a téli és kora tavaszi időszakban – kulcsszerepet kap a vízügyi tervezésben. Az elmúlt hónapokban olyan technikai megoldások bevezetésére került sor, mint például zsilip- és szivattyúrendszerek átalakítása annak érdekében, hogy alacsony vízállás mellett is működőképesek maradjanak. A Kurca vízpótlását jelenleg úszóműre telepített szivattyúk segítik, amelyek extrém időjárási helyzetekben is képesek biztosítani az ellátást.
V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkár a felső-kurcai zsilipnél tartott aszálykár-elhárítási gyakorlaton felhívta rá a figyelmet, hogy nem lehet megállítani a klímaváltozást, a feladat a hatások csökkentése és az alkalmazkodás.
A vízügyi igazgatóságok számára 4,7 milliárd forintos keret áll rendelkezésre gépparkfejlesztésre és infrastruktúra-karbantartásra, míg a csatornarendszerek felújítására az Energiaügyi és Agrárminisztérium közös programjában további 10 milliárd forint fordítható. A digitális támogatás sem maradt el: az érintett gazdálkodók már online is jelezhetik, ha vízre van szükségük.
A vízvisszatartás ma a vízügy kiemelten fontos feladata, az elmúlt tíz évben 33 projekt keretében 170 milliárd forintot fordítottak erre a célra, a következő években pedig 242 milliárd forintnyi projektcsomag valósul meg országszerte - ismertette.
Hubai Imre, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért felelős államtitkára szerint az aszály elleni védekezés nemcsak a táj ökoszisztémájának megőrzését, hanem az eredményes mezőgazdasági tevékenységet az ország élelmiszer-ellátásnak biztonságát is szolgálja.
A klímaváltozás káros következményeinek mérséklése érdekében költséghatékony megoldásokat kell alkalmazni - hívta fel a figyelmet, hozzátéve, a vízmegtartás jelentősége a hosszú távú vízháztartási egyensúly szempontjából is egyre nagyobb: a téli hónapokban például a Tisza vízgyűjtőjén kevesebb víz távozott az országból, mint amennyi beérkezett – részben annak köszönhetően, hogy minden lehetséges csatornaszakaszon igyekeztek megtartani a vizet.
Mint mondta: oda vezetni a vizet, ahol a legnagyobb szükség van rá, ezzel hűteni a környezetet, és beszivárogtatva pótolni a felszín alatti vízkészletet.
Az államtitkár kitért arra, hogy a kormány aszályveszélyhelyzetet hirdetett, és jelezte: az elmúlt öt gazdasági évből négy aszályos volt. A tavalyról áthúzódó aszály, a téli csapadékhiány és a hókészletben tárolt alacsony vízmennyiség olyan krízist válthat ki, amely akár a 2022-eshez hasonlóvá teheti az idei évet - figyelmeztetett.
A Nemzeti Agrárgazdálkodási Kamara felmérései alapján igyekeznek a mezőgazdasági termelők vízigényeit kielégíteni úgy, hogy a nem állami kezelésben lévő, harmadlagos csatornákba többlet vizet juttatnak.
Az idei évre kitűzött célt, hogy a korábbinál 150-200 millió köbméterrel több vizet juttassanak a tájba már sikerült elérni. A vízzel megtöltött tározóterek, csatornák mentén több száz méteres vagy akár egy kilométeres szélességben érzékelhető a pozitív környezeti hatás, a talajvízszint megemelkedése - mondta Hubai Imre.
Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy az öntözésfejlesztési pályázatokon 65,8 milliárd forintnyi forrás áll rendelkezésre. A pályázatok kiírása, illetve a már beadott igények értékelése hamarosan megtörténik.
