Erre utal többek között az a tény, hogy a búza ára – amelyből az éves világtermésnek mindössze 0,8 százalékát hasznosítják bioüzemanyag-termelés céljára – a kukorica áránál korábban és nagyobb mértékben emelkedett. A bioetanol alapanyagaként leginkább használt cukor viszont a jelzett időszakban csak alig valamivel drágult. Ugyanakkor az USA, miközben gyors ütemben felfuttatta bioetanol-gyártását, egyben kukoricaexportját is növelte, tehát a bioetanol-termelés tulajdonképpen nem vont el élelmiszer- vagy takarmány-alapanyagot.

Ugyanakkor a termékárak ismételt lecsökkenése után a bioüzemanyagok iránti kereslet gyakorlatilag nem növekedett, pedig ha a drága gabonából megérte bioüzemanyagot gyártani, akkor a 30-40 százalékkal olcsóbb alapanyagból még inkább megérte volna. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a világpiaci áruhiányok és áringadozások mindig rövid távúak. A hiány ugyanis felhajtja az árakat, ami viszonyt ösztönzi a termelés bővítését, többnyire egy termelési cikluson belül. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a világ gabonatermése 2008-ban rekordnagyságot ért el.

A búza és a kukorica bioüzemanyag-gyártásban való részarányának alakulását az alábbi táblázat szemlélteti.

Miközben tehát az előrejelzések mind a bioetanol, mind a biodízel esetében a termelés megduplázódását vetítik előre 2018-ig, a kukoricatermés felhasználásában korántsem válik döntő versenytársává a haszonállatoknak a „bioipar”. Az etanolgyártás alapanyagai ugyanis 60 százalékban ma is cukortartalmú növények (cukornád, cukorrépa). Nem is beszélve arról, hogy a másod-, harmadgenerációs bioüzemek alapanyagai már sokkal szélesebb palettáról kerülnek ki, leginkább cellulózra alapozva.

A kőolaj vélt korlátozottsága miatt számos más üzemanyag-gyártási kutatás is folyik. Például angol tudósok legújabban azzal kísérleteznek, hogy a levegőben található szén-dioxidból állítsanak elő üzemanyagot. A Bath, a Bristol és a West of England Egyetem kutatói olyan porózus anyagot keresnek, amelyik képes a levegőbe került és a globális fölmelegedésért felelős szén-dioxidot megkötni. Elképzelésük szerint az így megkötött gázból üzemanyagot, illetve műanyagot gyártanának, megújuló energia fölhasználásával. A mindennapi hasznosítás során akár odáig is el lehetne jutni, hogy a gyárak kéményeiben helyeznék el a gázt megkötő anyagot, s ezzel jelentősen lehetne csökkenteni a levegő szennyezettségét.

Még ennél is érdekesebb a másik új felfedezés: Mindössze 10 ezer dollárból saját bioüzemanyag-gyára lehet annak, aki alkalmazza a plazmatévék világításmechanizmusán alapuló legújabb felfedezést. A GlidArc nevű szerkezet a plazmatévék világításánál alkalmazott elektromos töltéssel rendelkező gázfelhőket használja föl az eddigi legtisztább bioüzemanyag előállítására. A kicsi, egyszerű és olcsó szerkezet hulladékanyagok felhasználásával három lépésben állít elő például olyan biodízelt, amelynek elégetése során tízszer kevesebb szennyező anyag kerül a levegőbe, mint a hagyományos dízelolaj esetén.