A tejpiacon tapasztalt, 2012 augusztusától kezdődő, árnövekedést magával hozó keresleti piac 2014. év elejére megtorpant majd jelentős csökkenésbe kezdett. Márciusra már egyértelműen látszódtak azok piaci jelenségek, amelyek egy néhány hónapig kitartó piaci zavart vetítettek előre. Ugyanakkor a középtávú elemzések átmenetinek mutatják a kínálati nyomást, tehát a piaci egyensúly megőrzését néhány hónapig kell megoldani.

A nyári hónapokra – az importált dömpingáras, vagy áfacsalt termék jelenléte miatt – olyan helyzet alakult ki a hazai piacon, amellyel szemben határozottabb fellépés szükséges, különben még hazai tejágazattal együttműködő kereskedelmi szereplők is belekényszerülnek egy jelentősebb importbeszerzésbe. Az importált tejtermékek mértékének hirtelen megemelkedése hátrányos az egyébként európai szinten is kiemelten versenyképes hazai termelő szektornak, a magyar feldolgozóknak, nem jó a tejágazattal együttműködő, hazai tejtermékek forgalmazásában elkötelezett kiskereskedelemnek és nem jó a magyar termékek iránt elkötelezett fogyasztóknak sem.

A 2014. július 8-án történt demonstrációkat a hazai tejtermelők szervezték, azért, hogy az elsősorban német, cseh, szlovák, lengyel és holland tejtermékek dömpingáron ne jelenhessenek meg a magyar piacon, továbbá hogy egyes ál-nagykereskedők – akár az áfát is elcsalva – ne hozhassák be a tejtermékeket Magyarországra.

A demonstráció tehát nem a kereskedők ellen, hanem a felelőtlen, adóelkerülő import ellen szólt. A tejtermelők tüntettek továbbá az ellen, hogy a két-három hónapon át hazánkba ömlő import ne tegye tönkre a hazai vállalkozásokat, ne veszítsék el munkahelyeiket.

Tény, hogy a dömpingáras importtevékenység következtében jelentkező hazai tej felvásárlási ár csökkenése végeredményében a termelőkön csapódna le.
Amennyiben a felelőtlen kereskedő magatartás következtében leépül a hazai tejágazat, akkor néhány hónap múlva már csak drága import tej lesz elérhető Magyarországon, ez pedig a hazai fogyasztóknak nem lehet érdeke. A hazai fogyasztókat csak a hazai tejágazat tudja tartósan alacsony árú és magas minőségű tejtermékekkel ellátni.

A Tej Terméktanács – hasonlóan a Kormányzathoz, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarához, a MOSZ Szarvasmarhatenyésztők Országos Választmányához, vagy a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületéhez – szintén egyetértett a demonstrációval.

A Terméktanács, illetve a tagsági körébe tartozó piaci szereplők eddig is sok áldozatot vállaltak egy nagyobb krízis elkerülése érdekében: az év első felében számos intézkedést tettek, hogy megpróbálják csökkenteni a piaci folyamatok negatív hatását.

A Terméktanács szerepének megítéléséhez fontos tudni, hogy a Közös Agrárpolitika legutóbbi reformja során átalakult az agrárpiaci szabályozás klasszikus eszköztára, így került előtérbe az ágazati-szakmaközi önszabályozás. A szakmaközi szervezetek létrejöttével kialakuló önszabályozó tevékenység megkönnyíti az ágazati érdekegyeztetéseket, és elősegítheti a kormány szakmai és jogalkotási munkáját is.

Elismert reprezentatív szakmaközi szervezetként az alapanyag-előállítás, feldolgozás és a kereskedelem képviselői által reprezentált tagság részaránya jogi lehetőséget teremt arra, hogy az együtt elhatározott piacszervezési intézkedések kiterjeszthetővé váljanak.

Mivel a tejpiaci kérdések legnagyobb részében közösek a piaci szereplők (tejtermelők, feldolgozók, kereskedők) érdekei, az együttműködés kialakítása gyakorlatilag elkerülhetetlen. Szoros együttműködéssel javítani kell a termékpálya szervezettségét, a tejpiaci környezetet kiszámíthatóbbá és kiegyensúlyozottabbá kell tenni – mindezt a fogyasztók érdekében. Ezt a kvótarendszer 2015 évi megszüntetésére történő felkészülés is indokolja.

Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács