Évekkel, talán évtizedekkel hozhatja előbbre az egyébként is valószínűsíthető folyamatokat a háború okozta kényszerhelyzet, és felértékelheti a rovarfehérjék alkalmazását Európában is. Az egyelőre kuriózumnak tűnő, néhány ínyenc és a környezetvédők által szorgalmazott rovarevés vagy azzal való takarmányozás egykettőre reális alternatíva lehet, ha ránézünk az élelmiszerárakra. Bár totális elterjedés nem várható egy-két éven belül, a háború akcelerátor hatása felgyorsíthatja a folyamatokat, és az évtized végére kialakulhat az a rovaripari penetráció, amit korábban csak az évszázad közepére jósoltak a szakértők.
Az élelmiszeripari innováción túl azonban komoly tényező lehet az, hogy ezekkel az alapanyagokkal sikeresen válthatók ki olyan étrendbeli összetevők, amelyeket ma nagyarányú környezetterheléssel állítanak elő.
Várhatóan az élelmiszerek terén lesz a legszembetűnőbb az egyébként mindenre kiterjedő és nagyarányú inflációs nyomás a világban. Nem véletlen, hiszen az Ukrajna elleni invázió jelentős gabonapiaci zavarokat, komoly drágulást okoz, amely különösen a hús- és tojástermelésben érezteti a hatását idén. A megdráguló takarmány nem csupán olyan szokatlan összetevőket hozhat előtérbe, amelyek a szintén nagyon drága szójafehérje pótlását váltják ki, hanem akár a humán élelmezésben is szerepet játszhatnak. Ezek közül a legígéretesebb, ugyanakkor legvitatottabb választás a rovarok élelmiszeripari alkalmazása lenne.
Már évek óta téma
Az Európai Uniónak, illetve a tagállamoknak ugyan még nincs mindenre kiterjedő, egészen pontos szabályozása a rovarfehérje humán élelmezésben való felhasználására, a keretrendszer azonban adott, így aztán a részletszabályok meghozatala sem olyan távoli, mint amilyennek gondolnánk. Az Európai Unió már 2015-ben kialakította az úgynevezett novel food szabályozást, amely ráadásul egy sor élelmiszer-alapanyag szabályozása és így használata előtt nyitja meg az utat. A pontos definíció szerint a novel food nem más, mint mindazon élelmiszerek gyűjtőneve, amelyeket a legelső szabályozás éve, azaz 1997 előtt Európában nem fogyasztott a polgárok egy szignifikáns rétege sem – vagy ha ették is ezeket, csak maroknyian az egész kontinensen.
Mivel a meghatározás meglehetősen képlékeny, nem csoda, hogy a kategóriába élelmiszerek, összetevők, alapanyagok százai fértek be, döntően, de nem kizárólag a harmadik országokból, főleg távoli, egzotikus vidékekről. Vannak ezek között új molekulák, vegyületek vagy akár a világ távoli tájain régóta, esetenként évezredek óta fogyasztott élelmiszerek és az ezekből újonnan kinyert extraktumok. Sok-sok egyszerű és viszonylag unalmas fűféle, mag, bogyó, cserje vagy fa termése mellett megtalálhatók ebben a körben a sokkal érdekesebb gombák, algák és végül azok, amelyekre a legtöbb európai mindenként gondol, csak élelmiszerként nem: a rovarok.
Hatékony engedélyeztetés
A keretszabályozás lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy ha egy élelmiszergyártó a novel food kategóriába tartozó valamely alapanyagból élelmiszert akart készíteni, akkor termékével nem a tagállamoknál, hanem a közös élelmiszer-felügyeleti szervnél (European Food Safety Authority, EFSA) kell jelentkeznie. Az EFSA megvizsgálja a kérdést élelmiszer-biztonsági szempontból, és ha nem talál kivetnivalót az ötletben, nagyjából egy év alatt meglehet az engedély. Ami a legnagyobb változást jelentette a korábbiakhoz képest, az az, hogy az engedély birtokában minden tagállamban szabadon értékesíthető az adott élelmiszer. Bárkinek ezután, aki az érintett alapanyagból az érintett – már biztonságosnak minősült – technológiával gyárt élelmiszert, zöld utat kell kapnia. Vagyis amennyiben az EFSA azt mondta erre, hogy biztonságos, megjelenhetnek a boltok polcain az akár rovarfehérjét is tartalmazó, különböző gyártók által előállított és egymással versengő csemegék. Az élelmiszeripari innováción túl azonban komoly tényező lehet az, hogy ezekkel az alapanyagokkal sikeresen válthatók ki olyan étrendbeli összetevők, amelyeket ma nagyarányú környezetterheléssel állítanak elő. Például a rovarok fehérjetartalma összemérhető a marhahúséval, ám annál jóval kisebb takarmány- és vízigénnyel tenyészthetők.
Eurómilliárdos fejlesztések
Erre már rájöttek egyes termelők, és – egyelőre kis számban – alakulnak Európában is a rovartenyésztő farmok. Az ágazat mintha most kezdene beindulni. Az elmúlt öt évben az ilyen jellegű beruházásokra 1 milliárd eurót fordítottak Európa-szerte, ami persze még nem tűnik soknak, de az előrejelzések szerint 2025-ig, vagyis kevesebb mint három év alatt ennek a duplája megy majd rovaripari fejlesztésekre. Távolabb nehéz pontosan jósolni, de egyelőre úgy tűnik, hogy 2025 és 2030 között lesz az igazi felfutás, amikor a ráfordított tőke is ugrásszerűen megnő. Egyelőre valószínűbbnek tűnik, hogy a takarmányozásban fog először elterjedni a rovarfehérje használata – amellett, hogy kisállateledelként (pet food) már ma is gyakorlat az alkalmazása. Napjainkban egyre nő az igény a gazdasági állatok takarmányozásában az alternatív fehérjeforrások felhasználása iránt a hagyományos fehérjeforrások kiváltására. Jelenleg az EU-ban a húsért tartott haszonállatok fő fehérjeforrása a szójadara, amely szinte elsődlegesnek számít. Más összetevők, így például a lóbab-, borsófehérje stb., inkább csak kiegészítőnek, marginális takarmány-alapanyagnak számítanak, főleg bio-, illetve ökogazdaságokban. A szójadara azonban nemcsak megkérdőjelezhető környezeti károk, így például az esőerdők irtása, monokultúrás művelés árán érkezik Európába, hanem meglehetősen drága is.
Takarmányban már terjed
Kiváltására ezért vannak már kísérletek, igaz, ezek egyelőre nem hoztak átütő sikert, hiszen nagyüzemi keretek között, gazdaságosan még mindig nem lehet helyettesíteni a szójafehérjét. A rovarfehérjék alkalmazása az állati takarmányozásban már egy ideje téma Európában is, és hosszas viták, valamint egyeztetések után az EU többkörös jogalkotási rendszere végül – egyelőre szűk, szabályozott körben – engedélyezte alkalmazásukat. Az Európai Bizottság 2017/893/EU rendelete szabályozta első ízben a rovarok felhasználását a gazdasági állatok takarmányozásában. Eszerint a fekete katonalégy, a házilégy, a közönséges lisztbogár, az alombogár, a házitücsök, a csíkos tücsök, a földi tücsök és lárváik használhatók az állatok takarmányozására – első körben kizárólag halak takarmányozására. A rovarok, a lárváik vagy a belőlük kivont fehérje mennyisége nem halad hatja meg a takarmány összes fehérjetartalmának 50 százalékát. Egy tavalyi szabályozás ugyanakkor kimondja: már a baromfi- és sertéstartásban sincs akadálya a rovarfehérje használatának, a részletek és a gyakorlati elterjedés várhatóan 2023- tól lesz szembetűnő. Nem véletlenül: a rovarlárvák nyersfehérje-tartalma 42- 63 százalék között van, és több faj esszenciálisaminosav-tartalma is igen kedvező az EFSA adatai alapján.
Élelmiszerben is lehet
Ha az olcsón előállítható rovarokra például lenne érdemi humán fogyasztói igény – ami persze ma még erősen kérdéses –, az több mezőgazdasági szereplőnek nyújtana új lehetőséget a megélhetés re. Délkelet-Ázsiában ma is vannak farmok, ahol kifejezetten étkezési célra tartanak sáskákat, és ha a fizetőképes Európában esetleg elterjedne a rovarevés szokása, az új mezőgazdasági alágazatot is teremtene. Egyelőre nem világos, hogy a rovarevés napi szinten mintegy 2 milliárd ember által követett szokását átveszik-e az európai polgárok valaha is, de a szabályozáson nem fog múlni. Az EFSA tavaly, hosszas vizsgálat után hivatalosan is kimondta: a lisztbogár lárvája, a közismert lisztkukac sem egészben, sem rovarliszt formájában nem hordoz semmiféle egészségügyi kockázatot, és a humán élelmezésben felhasználható Európában.
(Megjelent a Store Insider 2022. április-májusi számában)
A nyitókép illusztráció, forrás: Adobe Stock
