2012-től megint működőképes lesz a világgazdaság, állítják egyes szakértők, ami több dolgot is jelent egyszerre. Egyrészt azt, hogy a növekedés üteme lelassul. Az úgynevezett „fogyasztói társadalomnak” és annak a modellnek, hogy hitellel pumpálják fel a fogyasztást, az ingatlan- és a gépkocsipiacot, miközben a reálszféra a jövedelmeket nem termelte még meg – egyszer s mindenkorra vége. A közeli és távoli jövőben több szempontból is jelentős strukturális változás következik be a világban. Egyrészt a fejlett országok kiszervezik az energiaigényes iparágaikat és általában az ipari termelést az ázsiai országokba, és elsősorban a szolgáltatásokra, fejlesztésre, kutatásra és a nem energiaintenzív iparágakra koncentrálnak.
Így például, ha Amerikában vagy Európában kitalálnak valamit, kifejlesztik, majd Kínában gyártatják le, de a marketinget, az értékesítést már ismét az eredeti helyszínen végzik. A harmadik várható jelentős változás, hogy a klímaváltozás miatt nagyon felerősödik a kormányzatok beavatkozási kényszere. A CO2-kibocsátás miatt a nem hagyományos energiák felhasználása, általában a környezetvédelem, élelmiszer-biztonság stb. területén a jövőben az államok sokkal jobban beavatkoznak a piaci folyamatokba.
Növekedési források
Európa egyre inkább elöregedik, és – hacsak a bevándorlásnak nem engednek szabad utat – a kontinens munkaerőpiaca tovább zsugorodik. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a természetes szaporulat és a bevándorlás következtében nő a munkaerőpiac, de az igazi növekedés Ázsiában, illetve Dél-Amerikában következik be. Nemcsak létszámban, hanem az előrejelzések szerint 2020 környékére az iskolázottság színvonalában is elérik az Egyesült Államok szintjét. Ami a pénzügyi forrásokat illeti: az olaj árának növekedése tartós tendencia, az olajtermelő országokban óriási pénzügyi eszközök halmozódnak fel, amelyeket elsősorban az amerikai államadósság finanszírozására vagy a fejlődő országokba történő direkt, közvetlen tőkebefektetésre használnak fel. Rendkívül gyorssá vált a világban, és még tovább gyorsul a technológiai transzfer, tehát egyre kevésbé manufakturális jellegű termelés folyik majd a fejlődő országokban. Ehelyett egyre magasabb szintű technológiát használnak, és mind több hozzáadott értéket állítanak elő. Mindez újabb változásokat hoz. A nagy fejlett országok mellett egyre jelentősebb szerepet kapnak az olyanok, mint Brazília, India, Kína és természetesen Oroszország, és ez valószínűleg átrendezi a világ pénzügyi irányítási rendszerét. Az amerikai dollár változatlanul vezető pénz marad, de a rubel és a jüan is hamarosan csatlakozik a legfontosabb fizetőeszközökhöz. Az arabok pedig elhatározták, hogy négy éven belül létrehozzák saját világpénzüket. Ha egészében nézzük a világot – hangsúlyozta Kupa Mihály –, akkor a munkaerő, a természeti erőforrások, a népességszaporodás és a devizatartalékok 40%-a ma már a fejlődő országoknál van. Ezek mind azt igénylik, hogy minél erősebb és szorosabb kapcsolat legyen Kelet és Nyugat között. Nekünk, magyaroknak is ez lehet az egyik fontos célunk és feladatunk.
Mi húzza ki a gödörből a világot?
Hosszú távon a kereskedelemben, a fogyasztásban elsősorban az élelmiszerek és az alapvető fogyasztási cikkek kerülnek az élre. A rengeteg születendő embert mind táplálni kell, ugyanakkor a fejlett országokban az emberek visszafogják más jellegű fogyasztásaikat. A második fontos kérdés két szempontból is az energia. Egyrészt fogyóban vannak a hagyományos energiakészletek, másrészt minden állam a hagyományos energiaforrások mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektet a nem hagyományos energiákra. Mind magasabb részarányt képviselnek majd a nem környezetszennyező energiák. A harmadik kulcsfontosságú terület a vízgazdálkodás. Az egyre csökkenő édesvízkészlet miatt 2020-ban a víz ára és értéke az olajéval fog vetekedni, és az összes, a környezethez kapcsolódó ipar húzóágazat lesz – de a legfontosabb szerep az oktatásnak, kutatásnak és fejlesztésnek jut.
Az optimista szcenárió szerint a világ 2012-ben egy más struktúrában újra növekedési pályára áll majd, amely alacsonyabb ütemű lesz a korábbinál – világszinten 3-4, a fejlett országok esetében 1,5-2,5%-os növekedési rátákkal számolnak az elemzők.
Mi várható Magyarországon?
Kupa Mihály úgy véli, hogy szeptemberig még kap egy „mélyütést” az ország. Áfa, jövedéki és gépjárműadó, energiaárak; lesz egy rossz iskolaévkezdés. A pénzhiány visszafogja a keresletet, várhatóan 2%-kal nő a munkanélküliség, ami tovább csökkenti a fogyasztást. Ez az év még a jelek szerint ilyen lesz. A következő esztendő nagyrészt attól függ, hogy a „nagy hármas” – az Egyesült Államok, Kína és Németország – elindul-e kifelé a válságból. Erre már nagyon biztató jelek vannak: Kína, India és Brazília már elkezdett kapaszkodni felfelé. Már csaknem teljesen „kipucolták” az összes rossz hitelt, újra beindult az ingatlanhitelezés – de most már fedezet mellett. Németországban is vannak kedvező jelek, és ha a németek elindulnak, akkor – mivel ők Magyarország legerősebb üzleti kapcsolata – előbb-utóbb nálunk is elkezdődik a „kilábalás”. Ez azonban nem lesz látványos folyamat, inkább stagnálást jelent. Idén a visszaesés 6%, jövőre várhatóan nulla körüli lesz, és ha 2011-ben 3% növekedéssel számolunk, még mindig nem érjük el a 2008-as színvonalat – ez csak 2-3 év múlva várható. Természetesen mindez azon is múlik, hogy a gazdasági-politikai irányítás hogyan működik majd, mennyire lesz kiszámítható, mennyire tudnak majd a gazdasági szereplők hosszabb távra tervezni.
Mit lehet a válságban tenni?
A volt pénzügyminiszter szerint a válság több szempontból is tisztulási folyamatot jelent, egyrészt piactisztulást, másrészt a saját tevékenységek megszűrését, a megválást az alkalmatlan munkaerőktől. A krízis ugyanakkor lehetőséget kínál a piacszerzésre is: be lehet törni a konkurensek piacára, struktúraváltással, új technológiákkal nagyobb piaci részesedést lehet szerezni, „el lehet csábítani” a versenytársak kreatív, értelmes munkatársait vagy lecsapni arra a területre, ahol gyengélkedik vagy visszavonulóban van a konkurencia. Azzal is lehet új piacot szerezni, ha régióban kezdünk el gondolkodni, és – bár ez nem könnyű – exportálni akarunk.
A válságot fel lehet használni a saját munkaerő képzésére is. Nem kell mindenkit elküldeni, át lehet képezni, újabb területre helyezni, meg lehet tartani munkatársainkat. Még egy tanács Kupa Mihálytól: ha baj van, sohase a felszámolást válasszuk, inkább jöjjön a csőd. A felszámolás azt jelenti, hogy mindennek vége, míg a csőd új technológia, új tulajdonos bevetésével esélyt ad a továbbélésre.
150 millió csirkefarhát
A válság szele megcsapta Magyarországot. Az idei esztendő még nehéz lesz, de jövőre már talán egy kicsit jobban megy majd – összegzett Kupa Mihály. Ennek feltétele a mezőgazdasági politika átalakítása, a struktúra rendbetétele, a szerkezet átalakítása, az oktatás, a szakképzés fejlesztése, és hogy forrásokat biztosítsunk a gazdaság számára. Nagyon fontos az állam leépítése, hiszen a magyar államigazgatás még mindig mintegy kétszerese az Európában megszokottnak. Kedvező jel, hogy a lakosság már többet takarít meg, mint amennyi hitelt vesz fel. Lesznek tehát források ebből is, de az igazi forrást az állam hatékonyabb működtetése jelentheti. Az EU stabil, jó piac, ugyanakkor új lehetőségeket keleten lehet felfedezni. Bár nincsenek óriás magyar vállalatok, de el lehet menni a németeket, franciákat, angolokat, olaszokat kísérve keletre, a „cápák” mellett, fel lehet csipegetni azokat a „morzsákat”, amelyekre nekünk szükségünk van. „Képzeljük csak el, mit jelentene a magyar baromfisoknak, ha minden tizedik kínai megenne egy-egy magyar csirkefarhátat…, az 150 millió darab” – hivatkozott közelmúltbeli kínaiakkal folytatott tárgyalásaira Kupa Mihály.
Ami a volt pénzügyminiszter szerint a lényeg: nem kell elkeseredni, ez nem a világvége. Lélektanilag nem szabad abba a hibába esni, hogy állandóan azt sulykoljuk, „válság van, végünk van, a földön fekszünk”, miközben sok minden épül és működik. A vállalkozások új tevékenységeket vesznek fel a régiek mellé, keresik azokat a piaci réseket, amelyek a válsággal nyíltak meg. Némileg ugyan visszaesik a fogyasztás, de az élelmiszer és az alapvető fogyasztási cikkek forgalma nem tud annyira visszaesni, hogy az egész élelmiszer-gazdaság válságba kerüljön emiatt. Veszteségek, hitelezési gondok biztosan lesznek, de – amint azt régóta tudjuk – enni mindig kell…
*Megjegyzés: A cikk Kupa Mihály volt pénzügyminiszter az Élelmiszer Szakma Napján, 2009. június 10-én a Válság mint lehetőség című konferencián elhangzott előadásának rövidített, szerkesztett változata.
További prezentációk a XI. Élelmiszer Szakma Napjáról innen érhetőek el.
