A szakmai program kóstolással zárult, ahol a résztvevőknek hangyákat, méhlárvából készült csemegét és sáskákból főtt levest szolgáltak fel. Sikerrel.
Az Európai Parlament október 16-én szavazott az úgynevezett „újszerű élelmiszerek” (novel food) új uniós szabályozásáról. A döntést megelőzendő a sajtó széles köre számára rendeztek a témában kétnapos szemináriumot, amelyen az összes európai gyűjtőpárt és lényegében minden fontosabb érintett elmondhatta az üggyel kapcsolatban az álláspontját. A beszédes, Mit fogunk enni 2025-ben? című eseményen képviseltették magukat a néppártiak, a baloldal, a liberálisok és a többi politikai erő képviselői, valamint felszólaltak az élelmiszeripar, a fogyasztóvédelem, a tudomány és a civilszervezetek részéről is.
A megszólalásokból az látszott, hogy mindenkinek van véleménye, és egyben nem kevés kétség is felmerül a témával kapcsolatban – jóllehet mások a kilátásban lévő pozitívumokat hangsúlyozták. Úgy tűnik, hogy a téma senkit nem hagy hidegen. Ez bizonyos fokig érthető: hamarosan az öreg kontinensen mindeddig ismeretlen és nemritkán bizarr ételek is megjelenhetnek a tányérokon.

Bogyók, magok, rovarok

A pontos definíció szerint a novel food nem más, mint mindazon élelmiszerek gyűjtőneve, amelyeket a legelső szabályozás éve, azaz 1997 előtt Európában nem fogyasztott a polgárok egy szignifikáns rétege sem – vagyis ha ették is ezeket, csak maroknyian az egész kontinensen. Mivel a meghatározás meglehetősen képlékeny, nem csoda, hogy a kategóriába élelmiszerek, összetevők, alapanyagok százai fértek be, döntően, de nem kizárólag a harmadik országokból, főleg távoli, egzotikus vidékekről. Vannak ezek között új molekulák, vegyületek vagy akár a világ távoli tájain régóta, esetenként évezredek óta fogyasztott élelmiszerek és az ezekből újonnan kinyert extraktumok. Sok-sok egyszerű és viszonylag unalmas fűféle, mag, bogyó, cserje vagy fa termése mellett megtalálhatók ebben a körben a sokkal érdekesebb gombák, algák és végül azok, amelyekre a legtöbb európai mindenként gondol, csak élelmiszerként nem: a rovarok.

Az innováció nyomása

Hogy így lesz-e, az ma még nem jósolható meg teljes bizonyossággal, ám beszédes, hogy az EU már összeurópai szinten foglalkozik a kérdéssel. Hogy miért lett ez a kérdés fontos, arra sok válasz adható. Egy új szabályozás komoly motivációt jelenthet az élelmiszer-ipari vállalkozásoknak és az őket kiszolgáló alapanyag-beszállítóknak, hogy még modernebbek, még innovatívabbak legyenek – vélekedett a szemináriumon felszólaló Marta Baffigo. A Cargillt és egyben az élelmiszer-feldolgozókat képviselő szakember alighanem a legnagyobb motivációt jelölte meg ezzel. Az új javaslat életbe lépése után az élelmiszer-ipari cégek, többek között a kisebbek is könnyebben, de az ígéretek szerint mégis biztonságosan vezethetnek be újszerű élelmiszereket, illetve alapanyagokat az európai piacra.

Gyorsabb és hatékonyabb engedélyeztetés

A rendelkezés lényege nagyon leegyszerűsítve a következő: a jelenlegi gyakorlat szerint ha például egy szlovák élelmiszergyártó, teszem azt, előáll azzal, hogy ő mindenképp a makadámdió vagy a hangya felhasználásával szeretne élelmiszert gyártani és forgalmazni az Európai Unióban, saját hatóságainál kell engedélyeztetnie az új alapanyagot, illetve eljárást. Ez egy hosszadalmas, nagyjából három évig tartó folyamat, amelynek végén jó esetben a cég engedélyt kap, hogy ő és csak ő készíthet és forgalmazhat makadámdió vagy hangya felhasználásával készült élelmiszert.

Az új szabályozás életbe lépése után az ilyen ötletekkel az adott cégnek nem a tagállamoknál, hanem a közös élelmiszer-felügyeleti szervnél (European Food Safety Authority, EFSA) kell kopogtatnia. Az EFSA megvizsgálja a kérdést élelmiszer-biztonsági szempontból, és ha nem talál kivetnivalót az ötletben, nagyjából egy év alatt meglehet az engedély. És ami nagy változás: mindenkinek. Bárkinek ezután, aki az érintett alapanyagból az érintett – már biztonságosnak minősült – technológiával gyárt élelmiszert, zöld utat kell kapnia. Vagyis ha az EFSA azt mondta erre, hogy biztonságos, megjelenhetnek a boltok polcain a makadámdiós és hangyával felütött, különböző gyártók által előállított és egymással versengő csemegék.

Bár a verseny még szorítóbb lehet, mint eddig, a lehetőségek is nagyok – nem csoda, hogy az élelmiszergyártók nem győzték hangsúlyozni, mennyire elégedettek az új elképzeléssel. Ezek szerint a várakozások alapján a világszinten még ma is vezető szerepet betöltő uniós élelmiszer-gazdaság komoly innovációkba kezdhet, és nem akadályozzák felesleges bürokratikus intézkedések azt, hogy sikerrel versenyezzen az ázsiai, amerikai és más trónkövetelőkkel. Utóbbiak egyre sikeresebbek, egyre innovatívabbak, és egyre inkább szorongatják a ma még a minőségről híres európai termékek gyártóit. Az új szabályozással megnyílik a lehetőség az európai cégek előtt, hogy újra lépéselőnybe kerüljenek.

Vannak bőven kérdőjelek

Persze korántsem mindenki ilyen lelkes. Az európai fogyasztókat képviselő The European Consumer’s Organization (BEUC) részéről jelen lévő Camille Perrin a brüsszeli eseményen leszögezte: a fogyasztóknak pontosan tudniuk kell, hogy mit esznek. Utalt arra is, hogy a mostani szabályozás ezt nem minden esetben biztosítja kellő alapossággal. Hozzátette azt is: csak azért, mert egy-egy élelmiszer a világ valamely táján tradicionálisnak tekinthető, még nem szabad automatikusan biztonságosnak tekinteni. Először is megnyugtató minőségbiztosítási rendszert kell működtetni az ilyen alapanyagok esetében is, másrészt pedig az, hogy valamit adott esetben évezredek óta esznek, még nem jelenti, hogy nem okozhat mellékhatásokat. Tény, hogy az eseményen elhangzott az is: ahogy például a tengeri puhatestűek vagy a rákok okozhatnak allergiás reakciókat egyeseknél, a rovarokkal kapcsolatban is felmerülhet hasonló probléma.

Kár azonban azt hinni, hogy itt csupán hazardírozás folyik az egészséggel, hiszen sok szóban forgó alapanyagról máris tudható, hogy kedvező hatást gyakorol a szervezetre. Sok újszerű élelmiszerben magas a szervezetre védő hatást gyakorló antioxidánsszint, és nem egy közülük például alternatív forrása lehet az omega–3-zsírsavaknak a tengeri élőhelyeket pusztító lehalászással szemben – fejtette ki Imogen Foubert, aki a Leuveni Egyetemet és egyben a tudományt képviselte a sajtószemináriumon.

Fontos szempont lehet különben az elképzelésektől ódzkodó zöldeknek, hogy nem egy novel food jó forrása lehet a fehérjének – és egyben jó alternatívája a húsnak. A rovarokban található protein eléri vagy akár meg is haladja a marhahús proteintartalmát, miközben a rovarok tartásához jóval kevesebb takarmányt, vizet kell felhasználni, a tevékenység környezetterhelése messze elmarad a hagyományos állattartásétól.

Divathóbort vagy a jövő trendje?

Na persze a fogyasztó a legritkább esetben gondol a proteinre és más tápanyagokra, amikor a boltban vagy az éttermekben ennivalót választ. Az elégtelen fehérjeellátás és a szükséges tápanyagokhoz hozzáférés még mindig gond a világ sok táján, de ez a legkevésbé igaz a gazdag Európára. Nehéz elképzelni, hogy az európaiak tömegesen esznek rovarokat, mert azok esetleg olcsóbbak, mint a pörköltbe való hús. Sőt, nem egy novel food kifejezetten drága, az ínyencségnek számító hangyatojások ára a legdrágább kaviárokéval vetekszik. Ez utóbbi, tehát az ínyencek, a gazdag és újdonságokra éhes fogyasztók kereslete lehet az egyik tényező, amely tápot adhat a terület fejlődésének. A novel food divat lehet, a boltok polcain kiemelt helyen szerepelhet, ahogy jó hírű éttermekben is kuriózumnak, így drága luxusnak számíthat egy-egy ma még meglepő fogás. Mindamellett, hogy a hagyományos élelmiszergyártásnak új, a fogyasztó számára nem sokat mondó, de innovatív alapanyagokat is hozhat.
A sok feltételes mód nem véletlen: ma még valóban senki nem tudja megmondani, hogy mi lesz a szabályozás jövője. Főleg, hogy erős érdekek és ellenérdekek csapnak össze, vágyak és félelmek egyaránt övezik a kérdést. Egy biztos: az újszerű alapanyagok itt kopogtatnak Európa ajtaján. Vannak, akik szerint ha nem nyitunk ajtót, bejönnek az ablakon.