A rovarfehérjék kiváló táplálkozási értéket képviselnek, mégis, a rovarokból készült élelmiszerek az elfogadás terén még mindig kihívásokkal küzdenek. Az élelmiszeripar azonban egyre inkább felismeri a rovarfehérjékben rejlő lehetőségeket -írja az Agrárszektor.
A készételek világában napjainkban is jellemző, hogy nem feltétlenül tudjuk mit tartalmaz az az étel, amit megeszünk. Ázsiában nagy hagyományai vannak a rovarok fogyasztásának ám kulturális okokból Európában viszonylag nagy az ellenállás, aminek oka csak annyi, hogy itt nem volt korábban megszokott a rovar a tányéron. Épp ezért a rovarokkal kapcsolatban a jövőt sokan abban látják, hogy egyrészt inkább a takarmányozásban nő majd meg a szerepük, azaz rovarfehérjével táplálnak majd haszonállatokat, így az ember nem közvetlenül fogyasztja majd a rovarfehérjét. A másik lehetséges irány pedig, hogy a rovarokat olyan mértékben feldolgozzák, vagy élelmiszerek adalékanyagául használják majd, hogy ránézésre a terméken ne látszon, hogy rovar összetevőt is tartalmaz.
Rovarfogyasztás: előnyök és hátrányok
Az élelmiszeripar folyamatosan keresi az új és fenntartható forrásokat az élelmiszer-termeléshez. Ebben a folyamatban egyre nagyobb figyelmet kapnak a rovarfehérjék, amelyek jelentős lehetőségeket kínálnak a tápláléktermelés és a fenntartható fejlődés területén. A rovarok magas fehérje-, és tápanyagtartalmuk miatt egyre elterjedtebbé válnak a világon, és azért is mert környezeti szempontból tág tűrésűek, azaz igénytelenek, könnyen tenyészthetők. A rovarfehérjék előnyei között meg kell említeni a magas táplálkozási értéket: a rovarok kimagasló fehérje-, és vitaminforrások, valamint esszenciális zsírokban gazdagok. Aminosav garnitúrájuk, zsírsav-profiljuk és ásványianyag-tartalmuk egyaránt rendkívül jó, ami esszenciális tápanyagforrást jelent a táplálékhiánytól szenvedő fejlődő országok lakosainak, másrészt akár fontos takarmány összetevők válthatók ki vele, mint a halliszt vagy a szója. Ezen kívül alacsony a koleszterin tartalmuk, amely egészségesebb alternatívát jelenthet a hagyományos fehérjeforrásokhoz képest az emberi táplálkozásban.
Az állattenyésztés óriási terhet jelent az éghajlatra és a környezetre. A rovarok tartása és tenyésztése sokkal kisebb helyet és energiaforrást igényel, kevesebb üvegházhatást okoz, és kevesebb vizet és takarmányt használ. Ezért a rovarfehérjék elősegíthetik a fenntarthatóbb élelmiszertermelést. A változatosságuk is előnyük: a rovarok gazdag és változatos táplálékforrást jelentenek. Rovarfehérje-alapú termékek számos formában elérhetők, száraz és folyékony formában, valamint kiegészítőként, akár hamburgerekben vagy snackekben is.
A rovarevés sok kultúrában nehézségekbe ütközik
A rovarevésre (entomofágia) épülő élelmiszeripari cégeknek azonban kihívásokkal is szembe kell nézzenek. E termékek elterjedését hátráltatja, hogy a rovarfehérjék elfogadása még mindig sok országban és kultúrában nehézségekbe ütközik. Az étkezési szokások és az élelmiszerbiztonság kérdései további kihívásokat jelenthetnek. A rovarfehérje-tartalmú élelmiszerek előállításához és forgalmazásához megfelelő infrastruktúra és jogi szabályozás szükséges. Ez magában foglalhatja a termelő-, és gyártókapacitást, valamint az élelmiszerbiztonsági normák kidolgozását. És a kommunikáció, valamint a szemléletformálás is nagy kihívás, hiszen az emberek számára fontos, hogy megértsék a rovarfehérjék előnyeit és biztonságát. Fontos a fogyasztók oktatása és a pozitív kommunikáció az egészségügyi és környezeti előnyökről.
Pedig a rovarok már a spájzban vannak
A világon élő rovarfajokból 1900 féle bizonyítottan ehető. Az Agrárminisztérium idén kiadott egyik közleményében az szerepel, hogy a NÉBIH felmérést végzett és arra jutottak, hogy a magyar fogyasztók mindössze 5 százaléka enne szívesen rovarokból készült élelmiszereket, ám 70 százalékuk pedig teljesen elzárkózik ettől - írja az Agrárcentrum cikke. Ez jól bizonyítja a mondás igazságát: „amiről nem tudunk az nem fáj”. Hiszen jelenleg is számos húskészítményt, édességet, lekvárt és más gyümölcskészítményt találhatunk az üzletek polcain, melyeknél a szép pirosas színt a gyártók kármin, vagy sellak hozzáadásával érik el, ezeket az E120 és E 904 es kóddal jelölik. Ezeket az adalékanyagokat pedig a bíbortetű (Dactylopius coccus) nevű rovar nőnemű példányainak szárított testéből állítják elő. Tehát hazánk lakosságának a felmérés szerinti 70 százaléka hiába zárkózik el teljesen a rovarfogyasztás elől, valószínűleg mindegyikük evett már rovart tartalmazó élelmiszert, az iparág jövője tehát abban van, hogy ezt úgy kell tálalni, hogy ne lehessen észrevenni, ne keltsen undort azokban, akik ezt kulturálisan nehezen fogadják be. Az előrelépés érdekében szélesebb körű tájékoztatásra és képzésre van szükség, valamint innovatív feldolgozási módok és ízletes receptek kifejlesztésére. A rovar alapú élelmiszerek egy ígéretes megoldást jelenthetnek a globális élelmiszerbiztonság és fenntarthatóság problémáira, és egyre többen látják benne a jövőbeni lehetőségeket.
A teljes cikk ittolvasható.
Kép: Adobe Stock
