Amikor egy évvel ezelőtt a Starbucks az amerikai fellebviteli fórumok előtt vállalta hét memphisi barista visszahelyezését, akiket a vád szerint érdekvédelmi tevékenységük miatt bocsátottak el, már gondolni lehetett: a barista szakszervezetekkel komolyan számolni kell. Azóta a Starbucks mellett számtalan vendéglátó és élelmiszeripari lánc költött dollármilliókat a szakszervezetek megfékezésére az Egyesült Államok széltében-hosszában – from sea to shining sea.
A hullámverés a Covid-válsággal erősödött fel, amikor a szektorban dolgozók kiszolgáltatottsága a korábbiaknál is világosabban mutatkozott meg. A kávézóláncokban dolgozók a karanténlezárások és a munkarendjük összeomlása mellett anyagi kiszolgáltatottságról és kontrollvesztettségről számoltak be, amelyet egyes tulajdonosok meg sem próbáltak enyhíteni a gigantikus bevételkiesés szorításában.
A presszókávén kívül más is fortyog
A Restaurant Dive beszámolója szerint az Egyesült Államokban legalább négy szakszervezet, köztük a legismertebbnek számító Teamsters támogatása mellett idén nyáron is ádáz érdekvédelmi csatározások folytak a kávézószektorban. Általánosságban elmondható, hogy a vendéglátóiparban nemcsak a munkakörülmények, hanem a szakszervezeti tagság sem éri el az országos sztenderdeket – mivel magyarázható hát a baristák határozott és sikeres fellépése?
Elemzők szerint a Starbuckshoz hasonlóan a független kávézókban és kávézóláncokban is gyakori a fiatal, akár diákhitelek finanszírozását kereső munkaerő alkalmazása. Bár az egyetemisták, vagy éppen a felsőfokú tanulmányokkal rendelkező fiatal munkavállalók mögött sokszor munkahelyi tapasztalat nem áll, határozott jövőképpel és széles látókörrel rendelkeznek.
Az éttermi vendéglátással szemben, ahol a felszolgálók (ún. pálya) és a szakácsok (konyha) között előfordulhatnak súrlódások, a baristák egymás mellett dolgoznak, könnyen össze tudnak fogni a közös érdekek mentén. Sőt, a nap mint nap megforduló törzsvendégek támogatása további lökést adhat a szolidaritási hullámnak.
A Starbucks kávézókban már megalakult szakszervezeti csoportok augusztusi kampányában egyenesen bojkottra hívták a kávézólánc vásárlóit azokban az egységekben, ahol véleményük szerint az érdekvédelmet akadályozzák. A kávéfogyasztás rutinja, a baristákkal kialakuló személyes kötődés miatt hasonló szolidaritásvállalás még hatékonyabb lehet a független kávézóláncok esetében.
„Megszerveztük a dolgot és szerződést kaptunk. Kábé 6 hónap alatt megvolt minden, és hirtelen azt láttam, hogy minden kollégám évi 5-6000 dollárral többet tud hazavinni pusztán amiatt, hogy kiálltunk magunkért és megszerveztük [az érdekvédelmünket].” Ezt a Buffalo-régióban dolgozó szakszervezeti szervező, Will Westlake nyilatkozta a Dive-nak.
Starbucks: A sellő visszavág
Csak a Starbucksnál 355 kávézó mintegy 9000 dolgozója tömörült szakszervezetbe az Egyesült Államokban. A nyilvánosan elérhető statisztikákból az is kiderül, hogy közel 1000 dolgozó esetében az érdekvédelmi tömörülést felfüggesztették, a szakszervezetek visszaléptek. Ahogy az lenni szokott, a számok mögött jelentős – esetenként illegális – lobbitevékenység rajzolódik ki.
A független, jellemzően 10-15 egységgel rendelkező kávézóláncok tulajdonosaival szemben, akik a nyomásgyakorlásra reagálva valamilyen módon igyekeztek javítani a dolgozók munkakörülményein, a jéghegy csúcsát jelentő Starbucksnál gyökeresen más stratégiát alkalmaznak a szakszervezetek méregfogának kihúzására.
A Starbucks Workers United szerint összesen mintegy 200 esetben bocsátottak el baristákat a kávézólánc egységeiből az érdekvédelem szervezésével kapcsolatos okból. A munkaügyi perek jelenleg is folynak. A The Guardian olyan eseteket is felsorolt, amelyekben bíróság előtt is megállapítást nyert az illegális nyomásgyakorlás a munkavállalókkal szemben.
Az egyoldalú munkarendátalakítások, munkaóra és fizetéscsökkentések mellett a New York-i Ithacában a vezetőség egyenesen a kávézó teljes bezárása mellett döntött, de ismert olyan eset is, ahol a munkavállalók lehallgatásával kívánták elejét venni az érdekképviseleti szervezkedésnek. Howard Schultz, a Starbucks korábbi CEO-ja tavasszal az Amerikai Egyesült Államok szenátusa előtt tagadta a vádakat.
Az egyre inkább erőre kapó szakszervezetek rávilágítanak, nem csak a kávézóláncon múlik a dolgozók érdekvédelmi sikere. A „barista felkelés” jelentősen próbára teszi az Egyesült Államok jogrendszerét is, miután a szakszervezeti kérdésekben irányadó, 1935-ben elfogadott National Labor Relations Act (NLRA) rogyadozik az idő – és a dollármilliókkal lobbizó vállalatóriás – súlya alatt.
A jogszabály betartását vizsgáló NLRB tanács eddig mintegy 100 esetben, összesen több mint 1000 jogsértést talált a Starbucks tevékenységében. A The Guardian cikke kiemeli, bár rendkívüli módon a tanács szövetségi szinten is panaszt tett az összesen 28 államot és 163 bolti egységet érintő jogsértés kapcsán, mégsem képes valódi befolyást, még kevésbé elrettentő erőt gyakorolni a Starbucksszal szemben.
„Ha a Starbucks nem fogott volna bele az agresszív, törvényellenes kampányba, ma már 300 helyett 3000 érdekvédelemmel rendelkező kávézó lenne.” – fogalmazott egyértelműen John Logan, a San Francisco-i Állami Egyetem Munkaügyi tanulmányok tanszékének professzora.
A baristák így is bizakodóak, a hullámverés a szenátus mellett ugyanis elérte a Starbucks részvényeseinek ingerküszöbét is. A tét immár a nemzetközi kávézólánc pozitív megítélése. Lefőtt a kávé.
fotók: Unsplash
