Ahogyan azt korábban megírtuk, a Kopint-Tárki a GVH megbízásából 2010 novemberében egy felmérést végzett a beszállítók körében arról, hogyan befolyásolták a kereskedelmi gyakorlatot az érdekükben meghozott törvények. A tanulmány első részét és a módszertant itt olvashatja.  A kutatás második részében a láncok árképzési rendszerérőlfejtik ki beszállítók véleményüket. Az utolsó harmadban a tisztességtelen feltételeket és a jogorvoslati lehetőségeket összegzi a tanulmány valamint kitér a 2010-es termékpályatörvény hatásainak elemzésére is.

Tisztességtelen feltételek

Tisztességtelen feltételek előírására és a költségek aránytalan áthárítására az interjúk nagyon sok példát hoztak. Itt csak néhányat említünk:
- egy lánc kötelezi a beszállítót egy másik lánc bojkottjára: szinte valamennyi megkérdezett cég kifogásolta azt a szakmában közismert, de súlyosan törvénysértő gyakorlatot, amely szerint két diszkontlánc kölcsönösen tiltja beszállítóinak, hogy azok a fő konkurrens másik hálózatba is szállítsanak;
– a visszatérítési kulcsokat évről évre emelik a láncok, miközben egy-egy cég beszállításai csökkennek; így a lánc árréstömege változatlan, a beszállító viszont kétszeresen veszít;
- az akciós újságokhoz beszedett beszállítói hozzájárulások rendkívül magasak: egyetlen termék megjelentetése akár 5 millió forintba is kerülhet, igaz viszont, hogy a termék hirdetése több millió fogyasztóhoz is eljuthat így;
- a lánc a beszállítóval fizetteti meg saját informatikai fejlesztését, az elektronikus adattovábbítás (EDI) bevezetését; az egyik élelmiszergyártó szerint azonban a papír nélküli megrendelésekre áttérés a beszállítóknak is előnyös;

– a láncok kihasználják az akciók szabályozásának hiányosságait: törvény szabályozza, hogy 10 napos akció esetén a lánc akciós áron legfeljebb 10 napig igényelhet beszállítást, de nem írja elő a folyamatosságot. Így a lánc, a 10 beszállítási napot hosszabb időszakra széthúzva, akción kívül is alacsony áron jut áruhoz, és legalábbis kétséges, hogy az ebből adódó hasznot továbbadja-e a fogyasztóknak;
– a szállítólevél egyetlen példányát a lánc magánál tartja, így a beszállító nem tudja igazolni a szállítás tényét.

Végül néhány, a láncok által kitalált jogcímekből, amelyek alapján a beszállítókkal hozzájárulásokat fizettetnek: áruháznyitási hozzájárulás, raktár- vagy hűtőháznyitási hozzájárulás, üzletnyitási hozzájárulás (az egyik lánc átvette a másikat és az üzleteket új néven nyitotta meg), polcpénz, piacbővítési hozzájárulás, születésnapi hozzájárulás.

Utólagos módosítás

A szerződéses feltételek utólagos módosítása viszonylag ritkán fordul elő, egyes esetekben azonban a gyakorlat még ennél is rosszabb, mert az élelmiszergyártók érvényes szerződés nélkül kénytelenek szállítani a láncoknak. Más esetben a lánc olyan szerződést írat alá a beszállítóval, amelyen nincsen dátum, azt a lánc részéről nem írták alá, vagy az aláírt utolsó oldalt a beszállító nem kapja meg.
Indokoltatlan feltételeknek tartják a beszállítók, hogy a láncok nem elégednek meg az elismert nemzetközi minőségjavítási rendszerek (Global-GAP, BRC) bizonyítványaival, és helyettük saját szabványt írnak elő, illetve hogy a lánc polcfeltöltőit a beszállítónak kell fizetnie, vagy a munkát saját polcfeltöltőivel kell elvégeztetnie.

Díjak a beszállítók által nem igényelt szolgáltatásokért

Ide sorolták az interjúalanyok egyebek között a következőket: az új termékek bevezetésekor fizetendő belistázási díj igen magas (az egyik láncnál 400 ezer forint); az egyik lánc a beszállítók pénzén partnertalálkozót szervezett számukra, pedig arra a cégeknek nincsen szükségük (a hálózat nevének említése nélkül a sajtónak erre panaszkodó beszállítót a lánc kilistázta).

Törvénysértések és jogorvoslat

A két törvény rendelkezéseinek megsértését a kérdőívet kitöltő beszállítók kétharmada tapasztalta, bejelentést mégis csak 7 százalékuk tett, összesen három cég. A cégek szerint a láncok valamennyi rendelkezést megsértették: a leggyakrabban a fizetési határidőt, illetve a tisztességtelen feltételek előírásának tilalmát, de sokan jelölték meg a beszerzési ár alatti továbbeladást, az indokolatlan feltételek előírását és a nem igényelt szolgáltatásokért egyoldalúan felszámított díjakat is. A legnagyobb arányban (77%) a középvállalatok érzékeltek törvénysértést, majd a nagyvállalatok, míg a kis- és mikrovállalatok közül lényegesen kevesebben (54, illetve 44%).
Egyetlen cég kivételével valamennyi interjút adó beszállító tapasztalta a törvényi rendelkezések megsértését, legtöbbjük több rendelkezését is, és több esetben.
Saját nevében az interjút adó cégek egyike sem tett bejelentést a törvénysértések miatt, mert kiszolgáltatottnak érzik magukat és félnek a várható retorziótól, a kilistázástól. „Senki sem tesz bejelentést, mert fél. Még az is lehet, hogy az egyik láncot feljelentem, de nem csak az listáz ki, hanem a többiek is, mert veszélyes partnernek tekintenek.”
Néhány esetben az iparági szövetség, illetve az Élelmiszer-feldolgozók Szövetsége tett bejelentést azért, hogy a beszállítók névtelenek maradhassanak. Ez azonban lényegében csak a beszerzési ár alatti továbbeladásnál lehetséges, de így is előfordult, hogy a bejelentő lelepleződött.
A kilistázástól való félelem mellett néhány interjúalany azért sem tesz bejelentést, mert az időigényes, mások azért, mert a törvénysértésekkel nekik okozott kár nem jelentős, két cég pedig azért nem, mert a vitás kérdéseket tárgyalásokon is rendezni tudják a láncokkal.
Általános vélemény, hogy a törvénymódosítások azért voltak hatástalanok, mert nem kapcsolódott hozzájuk ellenőrzés és szankció. A törvények bizonyos fokig korlátozzák, vagy inkább alakítják a láncok viselkedését, miközben a kapcsolatok alapvető problémái változatlanok. Némi eredménynek tekinthető, hogy a törvények rendelkezései hivatkozási alapot teremtettek a beszállítók számára a láncokkal folytatott vitákban.
A beszállítók által a láncokról alkotott kép összességében negatív. Figyelemre méltó azonban, hogy vannak beszállítók, amelyek elégedettek a láncokkal – vagy legalábbis megtanulták, hogyan lehet együtt élni velük.

A 2010-es termékpályatörvény hatásai

Bár a GVH-tól kapott megbízásunk a 2010 derekán életbe lépett termékpálya-törvény hatásainak értékelésére nem terjedt ki, és ez 2010 őszén korai is lett volna még, az első tapasztalatokat mégis igyekeztünk összefoglalni.
Az interjúalanyok többségének véleménye szerint a termékpálya- törvény több változást eredményezett, mint a 2003. évi és a 2005. évi törvénymódosítások – igaz, nagyrészt csak formális változásokat. Ezek többsége egyszerű „nyelvi innováció”: a régi szerződésekben szereplő, de az új törvényben már tiltott díjaknak új neveket adtak. Így lett a logisztikai költségből egy megfejthetetlen angol rövidítés, a belistázási díjból tesztelési vagy kipróbálási díj.
Érdemi változás viszont, hogy egyre több lánc tartja be a 30 napos fizetési határidőt. A korábbi feltételekhez viszonyított veszteségüket azonban az árakban, illetve a kondíciókban ellentételezték.
„A korábbi törvénymódosításoknál azért lehetett hatásosabb a termékpálya-törvény, mert volt rajta fókusz, médiafigyelem” – mondta az egyik interjúalany.
2010 őszén többen is hiányosságnak tartották, hogy a törvény értelmezése nem egységes, de ez azóta változhatott. A beszállítók körében általános vélemény, hogy az alapvető erőviszonyokat törvényekkel nem lehet megváltoztatni. „Teljesen felesleges az új törvény, a láncok úgyis megtalálják a kiskapukat.” A beszállítói kapcsolatok alaptörvénye változatlan: „A lánc soha nem veszíthet.”- olvasható a  www.magyarmezogazdasaglap.hu -n.