Már jó ideje próbálkozik az élelmiszeripar azzal, hogy kiváltsa a cukrot valami mással. Noha kezdetben a cukorbetegeken akartak segíteni, az elhízás elleni harcba az édesítőszerek is beszálltak.

A választás nem mindig egyszerű, és nagyban befolyásolja az, hogy mi a célunk: a bevitt kalóriát akarjuk csökkenteni, vagy cukorbetegként vércukorszint-emelkedést akarjuk kikerülni. Ez utóbbi esetében csak a cukrot kiváltó szerek jöhetnek szóba. Minden más esetben leginkább az mérvadó, hogy például az adott élelmiszerben melyiknek jobb az íze - üdítőről van-e szó, vagy süteményről, ahogy az sem mindegy bírja-e az adott szer a melegítést.

Bernadene Magnuson toxikológus leszögezi, hogy a jogszabályi előírások nem tesznek különbséget a különféle szerek között. Tehát csak rajtunk áll, melyiket részesítjük előnyben: "van, például akinek a sztívia íze jön be, míg másnak a szukralózé." Vannak olyan emberek, akiknek az átlagnál sokkal kifinomultabb az ízérzékelésük, ők ez esetben is jobban érzik a különbségeket.

Ahány édesítőszer, annyi íz

Nagyon nehéz leutánozni azt a folyamatot, ahogy az ízlelőbimbóinkkal a valódi cukrot érzékeljük - magyarázza a toxikológus. Ezért van az, hogy a gyártó sokszor több szer kombinációt használja, hogy az így kapott édes íz még jobban hasonlítson a cukoréra.

Egy-egy szer kikísérletezése sokszor évekig tart, és még akkor sem biztos, hogy piacra kerül a végtermék. Amit piacra dobnak, annak valóban piacképesnek kell lennie - azaz sokak ízlését kell eltalálni vele.

A cikk ezen a linken folytatódik.