A szállítói hitelezők számára valamiféle rejtélyes okból érthetetlenül és elfogadhatatlanul sokat vártak a különböző kormányzatok a szerepének betöltésére és a hitelezői érdekek védelmére teljesen alkalmatlan csődtörvény megújításával, annak átfogó módosításával. Várható, hogy a módosítás jelenlegi formájában sem fog hosszú távon jelentős eredményt hozni, bár néhány régi igényre, problémára igyekszik választ adni. Kicsit olyan érzésünk van, mintha a kormányzat adminisztratív eszközökkel igyekezne megváltoztatni azt a tényt, hogy egész Európát tekintve arányaiban Magyarországon volt a legmagasabb az elmúlt években a felszámolási eljárások száma, amely évről évre növekvő tendenciát mutatott, szembemenve az egész Európában tapasztalható trendekkel, ugyanakkor a beszállítói hitelezői igények megtérülésének az esélye 1991 óta egy százalék alatt maradt (ez az arány is a legkisebb volt Európa-szerte), és csődeljárás gyakorlatilag nem indult.
Véleményünk szerint a módosítás legszembetűnőbb hiányossága, amely gyakorlatilag az egész szabályozás értelmét kérdőjelezi meg, hogy a csődeljárás megindulását követő szolgáltatásokból származó követelések (kivéve például az általános forgalmi adó befizetését, illetve a közszolgáltatói követeléseket) nem lesznek privilegizált követelések, azaz ellentétben a felszámolási eljárás vonatkozó szabályaival – amely a felszámolás alatti továbbműködés esetére előírja, hogy a továbbműködés alatt keletkező számlakövetelések azok lejárati időpontjaiban kiegyenlítendőek –, a csődeljárásban az eljárás megindulását követően keletkezett számlaköveteléseket a lejárati időpontokban nem kell a csődvédelem alatt álló társaságnak kiegyenlítenie (lásd a fenti kivételeket). Emiatt a fizetési gondokkal küzdő társaság csődeljárás alatti működésének esélye gyakorlatilag megszűnik, hiszen a beszállítóknak azt tudva kell áruval/szolgáltatással ellátniuk az adósukat, hogy nagy valószínűséggel a csődeljárás eredményeképpen csak a majdan megkötendő csődegyezség alapján bizonyos százalékát kapják meg követelésüknek. Ezt a problémát a módosítás egy teljesen elképesztő és a gyakorlatban működni nem tudó új szabályozással akarja megoldani, mégpedig azzal, hogy a nem fizetés tényállása miatt a már megkötött szállítói szerződések nem lesznek felmondhatóak. Ezen jogalkotói szándék gyakorlatilag azt eredményezi, hogy egy speciális törvény kényszerítené a szállítókat egy majdnem biztos veszteség realizálására, ellentétben a polgári törvénykönyvnek a szerződések megszüntetésére vonatkozó szabályaival. 
A másik óriási hibája a módosításnak, hogy a hitelezők kezéből kiveszi az utolsó jogi eszközt a követelések aránylag hatékony érvényesítésére azzal, hogy az adós a felszámolás elsőfokú elrendeléséig bármikor csődvédelmet kérhet, a fizetési haladék (moratórium) pedig automatikusan megilleti az adóst, azaz ahhoz nem kell a hitelezők hozzájárulása.
Nem veszi figyelembe a módosítás azt a tényt, hogy az egyszázalékos megtérülési arány tudatában a hitelező ugyanúgy érdekelt a felszámolás elrendelésének elkerülésében, mint a jóhiszemű és életben maradni kívánó adós. Az adós a jelenleg hatályos szabályozás alapján a felszámolási kérelemről való tudomásszerzését követően 30 nap fizetési haladékot kérhet, a hitelezővel közösen hat hónapra szüneteltethetik az eljárást (akár ismételten is), így összességében az adósnak ugyanúgy rendelkezésre áll akár egy év az elismert tartozásának rendezésére, mint az új csődtörvény szerinti legjobb esetben. Az adós közben tovább működhet, reorganizálhat, racionalizálhatja működését, új piacokat és beszállítókat szerezhet stb., mindezekből következően a „túlélés” egyedül eddig is csupán az adós oldalán meglévő akarat kérdése volt. Van azonban még egy ok, amely miatt nagyobb az adós „túlélésére” az esély a felszámolási eljárás kezdeményezése esetén, mint csődeljárásban. Ez pedig az, hogy publicitás hiányában csupán az adós és a hitelezője tud a folyamatban lévő felszámolási eljárásról, míg a csődeljárásról minden hitelező, egy hitelezővel pedig könnyebben találhat az adós megoldást a fizetési problémáira.
Összességében véleményünk szerint a nyilvánvaló jogalkotói szándéknak megfelelően a csődeljárások száma a módosítás hatályba lépését követően emelkedni fog, ez azonban csak időleges állapotot fog tükrözni, hiszen a mai gazdasági és jogi körülmények (ideértve a társasági jogi és büntetőjogi joghézagokat is) között a csődeljárások többsége később felszámolásba fog átfordulni.
Ami a csődtörvény módosításának lehetséges pozitívumait illeti, említést érdemel a módosítás kapcsán az, hogy végre a csődtörvényben került szabályozásra a felszámolók kijelölésének módja, bár hozzá kell tenni, hogy ez sem szűri ki a visszaélések lehetőségét. Másrészről kiemelhető, hogy a hitelezői választmánynak nagyobb rálátást és adott esetben beleszólást enged a felszámolás folyamatába is, továbbá végre megszüntetik a székhelyáthelyezésekkel való visszaélések lehetőségét.

www.elelmiszer.hu