Az immár évezredek óta fogyasztott répa anno még a Közel-Keletről indult el európai hódító körútjára, és ekkor még a fehér és a lila változat volt ismeretes a fogyasztók körében.

A jól ismert narancssárga szín csak a 17. században jelent meg, ami ugye zöldségtörténelmi léptékkel mérve gyakorlatilag tegnap volt. Hogy minek köszönhető a narancssárga jelleg? Érthető okokból akkoriban ez a szín volt a Hollandiában regnáló Oránia-Nassaui uralkodóház, méghozzá főképpen I. Orániai Vilmos herceg kedvenc tónusa.

Vilmos uralkodása idején a túlnyomórészt protestáns Hollandia bizonyos szövevényes öröklődési sémák mentén a katolikus II. Fülöp spanyol király tulajdonába került. Két évtizednyi üldöztetés után a holland protestánsoknál betelt a pohár, és hosszadalmas, ám végül gyümölcsöző lázadásba kezdtek. Vilmos, miután a végül valóban huzamos idejűnek bizonyuló felkelést szentesítette, a megmozdulás élére állt, a viszály maga pedig Nyolcvan Éves Háborúként (1568-1648) vált ismertté.

A narancssárga répákat az Oránia-Nassaui uralkodóház – és mint ilyen a holland függetlenség – támogatására tenyésztették ki a hasonló ügyekben jártas szakemberek, és a termény később angol közvetítéssel némi képzavarral élve az Újvilágban is megvetette a lábát.

Hogy hogyan lesz egy lila és egy fehér zöldség keresztezéséből narancssárga a répa? A lenti képen világosan látszik, milyen pompásan is passzol az újdonsült szín a két tónus között felhúzott skála árnyalatai közé.
Fordítás/szerkesztés: Zamaróczy Ádám