Sőt szinte hónapra pontosan, mert 1992 májusában jártam életemben először cukorgyárban – és ez az Ercsi cukorgyár volt. Nagy meglepetés volt számomra, hiszen az azt megelőző több mint 20 évben az építőiparban dolgoztam, és sok ipari objektum fölépítésében volt szerepem. Mégis valahogy mást képzeltem, hiszen ez nagyon „ipari” volt. Az ömlesztett cukorraktárban gyalogoltam a cukorhegyek között és a legfontosabb munkaeszközként a szívlapátot találtam. Talán a fiatalabbak nem is tudják, hogy ez valóban egy szív alakú lapát volt, amit elsősorban a szén lapátolásához használtak, de itt a cukorraktárban is kiváló volt a cukor bezsákolásához, mozgatásához. Amikor kiléptem a raktárból az utcai cipőm talpa szinte hozzáragadt az aszfalthoz a cukortól...
Hát igen 20 év alatt nagyot változott a világ, a környezet és talán mi magunk is. De vissza a régi kép mai megjelenéséhez. A cukor a gyártás folyamatától a becsomagolásig nem érintkezik a technológián kívüli más anyaggal. Még hogy utcai cipőben, lapáttal egy raktárban prüszkölve... hát ez ma tényleg elképzelhetetlen!
A cukorfőző 20 évvel ezelőtt a legmegbecsültebb szakik közé tartozott egy cukorgyárban, sőt valóban dinasztikus szakma volt – a rejtett fortélyok apáról fiúra szálltak. Ma ezt folyamatszabályzó rendszereink teszik, és őszintén szólva, megbízhatóbban, jobban, mint az ember. Persze az automatikát is meg kell tanítani, be kell állítani, de ma ezt mérnökök végzi. És sorolhatnám hosszan a sort…
A cukorgyár Kaposváron gyakorlatilag nem fog az energiaigényes technológiához földgázt használni, csak biogázt, ami melléktermékből, hulladékból képződik. Hittük volna ezt 20 évvel ezelőtt? Mint ahogy azt sem gondoltuk, hogy Magyarországon ma mindössze egy cukorgyár fog működni. De ne legyünk igaztalanok a fejlődéssel szemben, ami nem lehet mindig csak pozitív, számunkra kellemes. Ellentmondások, nehézségek elegyülnek a vívmányokkal.
Az elmúlt 20 év egyik fontos tanulsága számomra, hogy nem hinni kell a kormányoknak, hanem együttműködésre kell törekedni velük. Ez nyilvánvalóan nem egyszerű, de mégis több erőt, hangot, kitartást, munkát és megértést kell befektetnünk ennek érdekében. Azt gondolom, el kell felejtenünk, hogy egy kormány tudja, mi a tuti, és régen rossz, ha ezt gondolja magáról. Csak a szakmákkal együtt lehet szakmai ügyekben előre jutni.
Az elkövetkező 20 évben fejlődnie kell és fejlődni fog a magyar élelmiszeripar. De most baj van. Hiszem, hogy szakmánknak össze kell zárja sorait, és a közös minimumot ki kell izzadnunk. Személy szerint szeretnék a hazai élelmiszeripari cégek sikeres reorganizációjában, vagy újak alapításában részt venni. Most 60 éves vagyok, és további 10 éves igen aktív időszakot tervezek, természetesen egyáltalán nem unokáim rovására.
Fischer Béla
Cukor Terméktanács elnöke
