Ausztrál mérnökök kifejlesztettek egy technológiát, amellyel különböző termények hátrahagyott részeiből lehetne hatékony energiatároló rendszereket létrehozni.

A megújuló energia alkalmazásában az egyik legnagyobb kihívás, hogy miként lehetne környezetbarát energiatároló rendszereket kialakítani. A Journal of Energy Storage nevű folyóirat decemberi számában megjelent egyik tanulmány szerint ezen a területen mind több tudós kacsintgat a biológiai hulladékok felé. Ez utóbbi trenddel összhangban ausztrál tudósok kipréselt cukornádra, pomelóhéjra, görögdinnyére vagy éppen papírpépre vonatkozó kutatásokra alapozva nemrég kitalálták, hogy például a kenyérfa gyümölcséből (jackfruit) vagy a híresen orrfacsaró illatú duriánból miként lehetne rendkívül magas energiasűrűségű energiatáró eszközöket, ún. ultrakondenzátorokat létrehozni.

A gyümölcsök hasznosíthatóvá tételéhez a szakemberek egy bizonyos ultrakönnyű, likacsos anyagot, konkrétan aerogélt hoztak létre belőlük. Ehhez a termények nem ehető belső részét először hőkezelték, ezután liofilizálták (fagyasztva szárítás), és végül fémoxidokkal beborították.

A szénben gazdag aerogél a villamos energia felszívásában és „szervírozásában” egyaránt jeleskedni tudott.

Ugyan a kísérletek eredménye reményteli jövő képét lebegteti meg előttünk, egyelőre nem világos, hogy a módszert miként lehetne érdemben használható léptékben hasznosítani. Annyi biztos, hogy természetes környezetünk csak profitálna abból, ha a különböző akkumulátorokat mérgező fémek helyett különböző termények hátrahagyott darabjaiból állítanák elő.