A már korábban is magas élelmiszer, üzemanyag és műtrágya árak további növekedése súlyosan megnehezítheti tízmilliók megélhetését, felerősítve az éhezés és az alultápláltság veszélyét, ezáltal megsemmisítve az utóbbi évtizedekben elért fejlesztési eredményeket, mondta António Guterres, az ENSZ főtitkára. David Beasly, az ENSZ Világélelmezési Program [WFP] ügyvezető igazgatója szerint az élelmiszerárak növekedése az egyik legnagyobb globális probléma volt 2022-ben, 2023-ban azonban egy élelmiszer elérhetőségi probléma alakulhat ki, tehát a termelés csökkenése miatt sok élelmiszer bizonyos területeken egyáltalán nem lesz elérhető.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének [FAO] adatai szerint az alultáplált emberek teljes népességen belüli aránya 2015 után a koronavírus megjelenéséig nagyjából változatlan maradt, azonban 2019 és 2020 között 8 százalékról 9,3 százalékra emelkedett, majd 2021-ben elérte a 9,8 százalékot. Becslések szerint az éhezés által érintett népesség létszáma 702 és 828 millió fő közé tehető. Az eredmények átlagát alapul véve kijelenthető, hogy 2021-re a COVID-19 előtti szintet 150 millió fővel múlta felül az alultápláltak száma. A Világélelmezési Program [WFP] adatai szerint a súlyos élelmiszer-bizonytalansággal küzdők száma 287 millióról 349 millióra nőtt 2021 és 2022 között, miközben az élelmiszer-bizonytalanság legsúlyosabb kategóriájába besorolt, súlyosan éhező népesség létszáma elérte a 900 ezer főt, ami az öt évvel ezelőtti adatok tízszerese. 

Mi áll a háttérben?

A jelenség hátterében számos faktor egymást erősítő hatása áll. A koronavírus járvány súlyosabban érintette a korábban is nehéz helyzetű térségeket, ami által a globális egyenlőtlenség méginkább megnövekedett. 

A háborúskodás továbbra is az éhínség hátterében meghúzódó egyik legfontosabb ok, hiszen akadályozza a mindennapi életet, a gazdaság működését. Az éhezők 60 százaléka háború és erőszak által érintett területeken él. Az ukrajnai háború a korábban a világ éléskamrájának nevezett területet egy olyan országgá változtatta, amely humanitárius segítségnyújtás nélkül nem tud túlélni. A háború előtt Ukrajna mezőgazdasága 400 millió ember ellátását tudta fedezni, de a háború miatt az exportok egy része az országon belül ragadt.

A WPF szerint a környezeti változások is nagy mértékben hozzájárulnak a krízishez. A természeti katasztrófák számos emberi életet követelnek, elpusztítják a terményeket, lakóhelyeket és ellehetetlenítik az önellátást. Szomáliában, Etiópiában és Kenyában a súlyosbodó szárazság miatt számos pásztorkodó család állatai elpusztulnak, és ezáltal a megélhetési forrásaik is elvesznek. Az elsivatagosodás által kiváltott vándorlás pedig a közösségek közötti komoly konfliktusokhoz vezet.

A műtrágyák és az energiahordozók árának emelkedése, amely még az élelmiszerek drágulásának szintjét is felülmúlja, szintén hozzájárul a problémához, a termésátlagok csökkenésével fenyegetve.

A leginkább érintett régiók

A számadatokat tekintve hatalmas eltérés mutatkozik a kontinensek között. A FAO szerint az élelmiszer-bizonytalanság 2021-ben Afrikában a népesség 20 százalékát érintette, míg ez az arány Ázsiában 9,1 százalék, Latin Amerikában 8,6 százalék volt, Észak-Amerikában és Európában pedig 2,5 százalékot ért el. A Mexikótól Panamáig terjedő közép-amerikai száraz folyosótól kezdve, Haitin, a Száhel övezeten, a Közép Afrikai Köztársaságon, Dél-Szudánon és Afrika szarván (Etiópia, Szomália) keresztül húzódik a Jemennel, Szíriával és Afganisztánnal végződő övezet, amelyben a háborús konfliktusok és a környezeti hatások miatt tízmilliók maradnak élelem nélkül.

Afganisztánban a lakosság jelentős része kizárólag a nemzetközi segélyeknek köszönhetően jut élelemhez, míg a Közép-Afrikai Köztársaságban a népesség 52,2 százaléka alultáplált. Az alultáplált emberek aránya Haitiben és Madagaszkáron is felülmúlja a 47 százalékot, létszámuk azonban Indiában a legmagasabb, ahol a Worldometer adatai szerint eléri a 194 millió főt.

A Közel-Keleten és Észak-Afrikában különösen érződik az ukrajnai háború hatása, mert ez a régió nagyrészt az Ukrajnából és Oroszországból érkező élelmiszerekre támaszkodik, különösen a gabonafélék terén. Több mint 30 százaléka az itt fogyasztott gabonaféléknek ebből a kettő országból származik a Világélelmezési Program [WFP] információi szerint. Ennek következtében az élelmiszerárak növekedése az átlagnál nagyobb mértéket öltött ebben a térségben, Szíriában a februártól áprilisig tartó időszakban 37 százalékos emelkedést produkálva.

Az érme másik oldala

A WFP szerint miközben több mint 800 millió ember élelmiszerhiánnyal küzd, a világszerte előállított összes élelmiszer harmada kárba vész, ami 1 trillió US$ veszteséget okoz és közel 2 milliárd ember táplálására lenne elegendő. Az Egyesült Államokban a kidobott étel aránya eléri a 40 százalékot. 

Az élelmiszer veszteség - amely nem azonos az élelmiszer pazarlással - az előállítás és a fogyasztás minden egyes eleménél jelen van. A mezőgazdasági termelés során az időjárási viszonyok miatt vagy növényi betegségekből kifolyólag sokszor megsemmisül a termény. Amennyiben ez nem történik meg, a betakarítás vagy értékesítés sok esetben akkor is elmarad, mert a tulajdonosok úgy ítélik meg, hogy az így szerzett bevétel nem fedezi a betakarítás és piacra vitel költségeit, vagy túltermelés történt. Ez előfordult a koronavírus járvány idején az Egyesült Államokban, amikor naponta 14 millió liter tehéntejet öntöttek ki, mert nem sikerült értékesíteni ezt a mennyiséget.  Számos kormány azonban rendelkezik jótékonysági programokkal, melyek célja az ilyen esetek megelőzése. 

Emellett a feldolgozás, a tárolás és a szállítás során is jelentős veszteség éri a vállalatokat, főleg a fejlődő országokban, ahol nincs meg a szükséges infrastruktúra ahhoz, hogy a hűtést igénylő termékek épp állapotban célba érjenek. 

Az élelmiszer pazarlás legfontosabb helyszínei az üzletek, éttermek és különböző intézetek, illetve a háztartások. Az így végbemenő élelmiszerkidobás hátterében meghúzódó fő okok a termékek túlzott tökéletességére való törekvés, a túl nagy méretű kiszerelések, a túlvásárlás és a nem megfelelő tervezés. Az összes élelmiszer veszteség 40-50 százaléka a háztartásokban történik, ezáltal a fogyasztói szinten vész kárba a legnagyobb mennyiségű étel. 

Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége szerint a kidobott ételek jelentik a legnagyobb szilárd lakossági hulladékmennyiséget az országban. Ez hatalmas felesleges energia és vízfelhasználást jelent, illetve a komposztálás hiánya miatt további üvegházhatású gázok keletkeznek lebomlás közben.

Jövőbeli kilátások

Az ENSZ 2015-ben hozta létre a Fenntartható Fejlődési Célok programot, amely 17 egymással összekapcsolódó célt fogalmazott meg, amelyek segítik a bolygó és az emberiség jólétét. Az ezek között szereplő, az éhezés megszüntetésére vonatkozó célkitűzés, amelyet a terv szerint 2030-ig kell megvalósítani, egyre távolibbnak tűnik. 

A FAO 2022-ben megjelent, a Világ Élelmiszerbiztonságának és Táplálkozásának Állapota című jelentése rámutat néhány konkrét előrelépési lehetőségre, amelyek célja az egészséges és megfizethető élelmiszerellátás biztosítása. A módszer központi eleme a kormányzati támogatások újraelosztásában történő változtatás, tehát a már korábban is létező összegek átcsoportosítása. 

A források az elsőbbséget élvező élelmiszerek előállítását és fogyasztását segítenék. Ezek olyan termékek, amelyek fogyasztása az adott régióban nem éri el a szükséges szintet, de nélkülözhetetlenek egy egészséges étrendhez. 

A FAO szerint egy általános érvényű megfigyelés, hogy az állami támogatásoknak a mezőgazdaság felé való irányítása megfizethetőbbé teszi az egészséges ételeket, főleg a közép és alacsony jövedelmű országokban. A vámok és az élelmiszerárak szabályozásának csökkentése vagy megszüntetése szintén csökkenti az egészséges élelmiszerek árát. A termelőknek juttatott állami támogatások még ezeknél is jobban megnövelik az élelmiszerek elérhetőségét, azonban az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését is eredményezik. 

A vásárlóknak juttatott támogatások által csökkenne az élelmiszerek ára a legnagyobb mértékben, illetve a káros gázok kibocsátása is alacsonyabb lenne a mezőgazdasági termelés csökkenése miatt. 

Az előbb említett módszerek valamelyikét alkalmazva a kormányzatok egyik fontos feladata a támogatások átcsoportosítása lesz. Ehhez a FAO jelentése szerint szükséges a globális kereskedelmi szabályzatok újragondolása is. A források átcsoportosításának sikeressége a politikai, gazdasági, szociális és kulturális faktorokon fog múlni. A politikai környezet változatosságát figyelembe véve a változásban nagy szerep jut a helyi és globális intézményeknek, illetve az állami szektor és a részvényesek bevonásának, a magánszektornak és a nemzetközi szervezeteknek. A kis és középvállalkozások részvétele meghatározó lesz az élelmiszeriparon belüli egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásához. 

A FAO jelentése kiemeli, hogy bár a kijelölt céloktól egyre távolabb kerülünk, a meglévő erőforrások sok lehetőséget nyújtanak a helyzet javítására és ezeket kötelességünk felhasználni. A szervezet javaslata szerint a kormányzatoknak ki kell dolgozniuk az újraelosztás hatékonyabb formáit, amelyek biztosítják az egészséges és fenntartható étrend szélesebb rétegek számára való elérhetőségét, és azt, hogy „senkit nem hagyunk hátra”.

“Amíg életben vagy, van remény”, mondta Marie Jeanne a WFP kongói menekülttáborban készült interjújában.

Borítókép forrása: FAO

Forrás: World Food Programme; Food and Agriculture Organization; Food Print; Worldometer