A hulladék hasznosítási törvényt követve a hazai csomagológyártók és forgalmazó társaságok termékdíj terhe több mint 48 milliárd forint volt 2013-ban, a közszolgáltatóké pedig 6,7 milliárd forint a lerakati díj miatt, hangzott el a Merre tovább gyártói felelősség című csomagolás-hasznosítási fórumon, Budapesten. Vámosi Oszkár, az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) ügyvezető igazgatója emlékeztetett arra, a törvény alkotói a termékdíj bevezetésével kívánnak évről-évre rendszeres forrást teremteni a hazai hulladékgazdálkodás további fejlesztéséhez. Elismerte, ehhez képest a befizetések jelentős része a költségvetési hiány mérséklését segítette tavaly, s csak a kisebb részét fordították az ágazat javára. A korábbi hulladékgazdálkodással szemben az új törvény az állami szerepvállalást helyezte előtérbe, létrehozták az OHÜ-t, amely átvette a termékdíj-köteles hulladékok kezelését, az egyablakos ügyintézéssel csökkentette az ágazat szereplőinek adminisztrációs terheit, átláthatóvá tette a csomagolóeszköz felhasználást, a keletkező hulladék- féleségek mennyiségét. A főbb termékcsoportokban teljesültek a hulladék-hasznosítási célok, közte a fa, fém és a műanyaghulladékok esetében, sőt az akkumulátor, gumiabroncs és az elektromos hulladékok gyűjtésében és újrahasznosításában is, egyedül az üveghulladék területén nem hozott megoldást. Szakmai körökben több elképzelés forog az üveghulladék gyűjtésének elősegítésére, szóba került a betétdíj megemelése, esetleg az utólagos válogatás.
Idén már 99 közszolgáltatóval minősítési szerződést kötöttek, júniusig további 47 társasággal fognak megállapodni – mondta a hivatal vezetője. A szelektív lakossági gyűjtésben 9,23 millió lakos vehet részt, ezen belül mintegy 500 ezer lakost elérve működtetik a házhoz menő gyűjtési rendszert. Az országban 9 ezer darab gyűjtőszigetet tartanak fenn, ezen túl 267 hulladékudvar is üzemel. A hulladékgyűjtésben részt vevő vállalkozások csaknem 57 ezer tonna hulladékot hasznosítottak tavalyelőtt az OHÜ égisze alatt, további 60 ezer tonna hulladék fejezte be életciklusát valamelyik energiatermelő égetőműben. A közszolgáltató cégek díja összesen 2,95 milliárd forint, a pénz többségét már kifizette az OHÜ, májusig átutalják a maradék 200 milliót is.
A tanácskozáson az is kiderült, csökkenő hulladékgazdálkodási ráfordítás áll szemben a növekvő kihívások diktálta feladatokkal. A termékdíj miatt a gazdálkodók terhei 18,5 milliárd forintról 34 milliárdra nőttek. Az ágazat a megígérttel szemben mind kevesebb állami költségvetési támogatást kap, három éve 15 milliárd forint jutott fejlesztésre, két éve 12,8, tavaly már csak 9,75 milliárd forint.
A konferencián szóba került az Európai Unió több tagországában, közte Hollandiában működtetett gyártói felelősségi rendszer, az Excented Producer Reponsibility (EPR). A tagországok hulladékgazdálkodása eltérő, például Anglia kereskedelmi termékként határozza meg a hasznosítható hulladékot, mások adókkal érvényesítik a hulladékgazdálkodási kötelezettségeket, így hazánk is, illetve több ország kettős rendszert működtet, adóztatja és ösztönzi is a gyűjtést. Az EPR tűnik a legsikeresebbnek, például Hollandiában az iparág résztvevői nem csak fizetnek, de részt vesznek az önkormányzatok és az állam alkotta folyamatokban, elejét véve, nehogy az ellenőrzés nélkül maradt önkormányzatok „aranyból gyártott kukás kocsival” gyűjtsék a hulladékot.
A fórumon kifejtették, fennállásának másfél éve alatt kilenc alkalommal módosították a magyarországi hulladékgazdálkodási törvényt. Gyengéje többek között, hogy érdemben nem csökkent sem a vállalkozók, sem a hivatalok adminisztrációja, versenyhátrányba hozta a hazai előállítású csomagolóanyag-gyártókat az importálókkal szemben, nem érvényesül a gyártói felelősség, hiszen az anyaggyártóknak nincs beleszólásuk a tényleges csomagolási megoldásokba. Ennél súlyosabb gyengéje a törvénynek, hogy az ágazat résztvevőit nem bíztatja hatékonyan a törvény az uniós követelmények teljesítésére, s nem alkalmas a másodlagos anyagok hasznosítására, rugalmatlan a piaci árak követésére. Galla Miklós, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségét képviselve kifejtette, indokolt a hulladékgazdálkodási törvény felülvizsgálata, sőt, a korábbi a hulladékkoordinálói rendszer visszaállítása. Javasolta a termékdíjas szabályozás elvetését, amelynek helyét egy zöldadó venné át. Mint fogalmazott, üdvözölhető az OHÜ döntése, hogy a jövőben bevonják a munkába a szakmai szövetség képviselőit, ott mód lesz kifejteniük, miért tartják Európa legbonyolultabb adórendszerének a magyar termékdíjat, amelynek legfőbb célja a költségvetési forrás felduzzasztása. Csakhogy egy 10 százalékos termékadó hosszú távon elviselhetetlen a nemzetközi piacokon egy termék esetében.
