Negyvenkét országban vizsgálták a vásárlóerőt, és jelentős különbségeket tapasztaltak az elkölthető jövedelem mértékében. Legmagasabb átlagos vásárlóerővel újra Liechtenstein, Svájc és Luxemburg büszkélkedhet, míg a sereghajtók köre nem változott. Európa legkevésbé tehetős lakosai Fehéroroszországban, Moldovában és Ukrajnában élnek. Magyarország egy helyet javított pozícióján az európai rangsorban, így harmincadik.

Budapest, Fejér és Üröm az élen

Továbbra is kiemelkedik Budapest, ahol egy főre átlagosan 6963 euró jutott a múlt évben; ez 126 százalékos vásárlóerő-indexet jelent, ha az országos átlagot 100-nak vesszük.

Ha a GfK térképén a megyéket nézzük, azt látjuk, hogy csökkent a különbség a gazdagabbak és a szegényebbek között, ugyanis a Dunántúl néhány módosabb megyéjében az előző évinél kisebb indexeket regisztráltak. Kivétel ez alól Győr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém.

Budapest mutatója összességében és kerületenként is csökkent, az ötödik és a hatodik kerület kivételével. A legnagyobb mértékű csökkenést a huszonharmadik, továbbá a harmadik kerületben mérték. Viszont a sereghajtó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében éves összehasonlításban az index 74 százalékról 75-re nőtt. Ott a lakosok átlag évi 4152 euróval rendelkeznek.

Tizenkilenc megyénk közül hatnak az indexe haladja meg az országos átlagot: sorrendben Fejér, Komárom-Esztergom, Pest, Győr-Moson-Sopron, Vas, valamint Veszprém megye.

Ami az 5000 főnél nagyobb települések Budapest nélküli rangsorát illeti: az egy főre jutó vásárlóerő országos átlaghoz viszonyított aránya alapján az első öt helyen áll a budapesti agglomeráció pilisvörösvári járásában fekvő Üröm (151), Paks (147), majd a főváros szintén budai oldalának közelében lévő Nagykovácsi (145), Budaörs (140) és Solymár (135).

Hazánk lakói az európai átlag 40,6 százalékából, azaz mintegy kétötöd részéből gazdálkodnak. Ez a mutató egy évvel korábban még csak 38,4 százalékot ért el.

Középosztály és életminták

Vásárlóerő és fogyasztás érdekes összefüggéseiről a Társadalomkutatási Intézet (Tárki) Társadalmi Riport 2016 című kötetében Tóth István György így ír: „Egy széles és stabil középosztály megléte elemi érdeke egy országnak, mind gazdasági, mind társadalmi stabilitási szempontból, Magyarországon azonban a rendszerváltás óta épp ellentétes irányba haladtak a folyamatok. A hazai társadalom emellett erősen torzult, a jövedelmi középrétegbe való tartozás ugyanis nem garantálja, hogy az illető szociológiai értelemben is beletartozik a középosztályba, vagyis megfelel bizonyos életkörülményekkel kapcsolatos kritériumoknak.” Hozzáteszi azonban, hogy relatív értelemben nem kiemelkedően szűk a magyar jövedelmi középréteg az európai átlaghoz képest.

A szociológus szerző, aki az intézet vezérigazgatója, módszertani meggondolásból a magyar háztartások jövedelmi besorolásakor „középosztály” helyett a „jövedelmi középréteg” megnevezést használja. Ennek tükrében a jövedelmi középrétegek relatív aránya Magyarországon elég magas. 2014-ben a magyar népesség körülbelül háromnegyede tartozott az átlag 60 és 200 százaléka közötti jövedelemsávba.

Ebből körülbelül 16 százalék számított az „alsó-közép” 60–80 százalék közötti mezőnyébe; további 32 százalék alkotta a „közép-közép”, azaz átlag 80 és 120 százalék közötti sávját, míg 28 százalék az átlaghoz képest 120–200 százalék közötti jövedelemmel rendelkezett.

Vizsgálatának legfontosabb eredményei között első helyen említi a következőt:
„Magyarországon a szociológiai értelemben vett (fogyasztási mintáit, vásárlóerejét tekintve definiált) középosztály ott kezdődik, ahol a jövedelmi középréteg véget ér. A társadalom alulról számított 60 százaléka nem képes középosztályi életminta követésére. Ennek okai részben historikusak, a 20. század magyar történelmében és a második világháború előtti és utáni nem demokratikus rezsimek gazdaságpolitikájában és társadalompolitikájában keresendők.”

Jövedelem, képzettség, foglalkozás

„Legerősebb az összefüggés a háztartás jövedelme, illetve a háztartásfő iskolai végzettsége, valamint az élelmiszerre fordított kiadási arány között” – ezt szintén a Társadalmi riport 2016 kötetben „A háztartások fogyasztásának alakulása a válság idején és ma” című tanulmány állapítja meg.

„Amíg a leggazdagabb jövedelmi ötöd fogyasztásának 32 százalékát teszi ki az élelmiszer, addig a legalacsonyabb ötödbe tartozók esetében élelmiszer-fogyasztásuk 40 százalékát.

Iskolai végzettség szerint ugyanilyen mértékű különbséget látunk a legmagasabb és a legalacsonyabb végzettségű csoport fogyasztása között: a felsőfokú végzettségű háztartásfővel rendelkezők fogyasztásának 32 százalékát, a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők fogyasztásának 39 százalékát adja az élelmiszer-fogyasztás” – írják a szerzők, Simonovits Bori és Szívós Péter.

A háztartásfő foglalkozása szintén fontos tényező: a fizikai foglalkozásúak átlagosan kiadásaik 37 százalékát fordítják élelmiszerre, ám a szellemi és önálló foglalkozású háztartásfők esetében ez az arány 32 százalék.

Bővülést prognosztizál a GKI

Idén folytatódni fog a már múlt évben is nagyon gyorsan növekvő fogyasztás lendülete a GKI Gazdaságkutató legutóbbi, januári előrejelzése szerint. Számolnak azzal is, hogy élénkül az infláció. Úgy látják, hogy a bruttó bérek növekedése minden bizonnyal gyorsul, amit a munkaerőhiány és a minimálbér 15–25 százalékos erőltetett emelése okoz. Tekintettel arra, hogy az infláció 0,4-ről 2 százalék fölé emelkedik, valószínűsítik, hogy a reálkeresetek tavalyi 7 százalék körüli növekedésével megismétlődik a fogyasztás 4-5 százalékos bővülése. Konkrétan azt jelzik előre, hogy a bruttó átlagkeresetek 9 százalékkal emelkednek idén a múlt évhez képest; a fogyasztói árindex pedig 2,3 százalékkal lesz magasabb.