A kutatók a régészeti maradványokban fellelt növényi ásványi anyagokból és gabonából arra a megállapításra jutottak, hogy az ital édes lehetett. Láthatóan termesztett köles, árpa és Jób könnye is az ősi recept részét képezte. Még ha a sört nem is mai ízlésre szabták, a lelet akkor is jelentős.

2004-es dél-kínai ásatások során, a maradványok átvizsgálása folyamán találtak rá a bizonyítékokra.

A feltárt vájatokat a feltételezések szerint i.e. 2900 és i.e. 3400 között a Jangsao-kultúra képviselői hozhatták létre. Az ásatások folyamán a régészeti leletek kész tárházára bukkantak a kutatók, különböző főzőedények, amforák, tölcsérek és kályhadarabok kerültek elő a munkálatok folyamán.

Mindebből a csapat arra a következtetésre jutott, hogy itt bizony sörfőzés folyhatott.

A további ellenőrzések azt mutatták, hogy a leletek valóban olyan maradványokat tartalmaznak, amelyek az „ősital” egyik fajtájából maradhattak vissza.

Hogy ez miért érdekes?

Konkrétan azért, mert mindezidáig ez a kínai árpahasználat legrégebbi bizonyítéka.

Az előző tanújel 1000 évvel korábbra datálható.

A szakértők úgy vélik, ez arra utal, hogy Kínában a sörhöz használt árpa vezetett a növény Kínába történő bevezetéshez. Mind erre építve azt állítják, hogy a kínai emberek körében már ebben a korban is főztek sört, mi több az innivalót a társasági élet egyik fontos komponense gyanánt fogyasztották el.

Fordítás/szerkesztés: Zamaróczy Ádám