A pulykatojások nagyok,

Átlagosan 50 százalékkal termetesebbek a tyúktojásnál, kétszer annyi bennük a kalória, több zsírt és négyszer annyi koleszterint tartalmaznak.

Régebben nagyon népszerűek voltak, a belőlük készült omlettek a tizenkilencedik század végéig sok híres étterem étlapjára felkerültek, és számos séf úgy vélte, hogy a felhasználásukkal sokkal ízletesebb szószokat lehet kikotyvasztani.

De hát akkor mi történt velük? Miért nem képezik többé szerves részét az étrendünknek?

Dióhéjban: mert drágák.

A pulykák nagyobbak, mint a csirkék, így több helyet foglalnak el és többet is esznek. Pláne hetente csupán két tojást bocsátanak ki magukból, a csirkék azonban naponta szállítják az utánpótlást. Ezek a szempontok mind összeadódnak, és így abban a ritka esetben, amikor áruba bocsátják őket, darabonként akár 2-3 dollárt (6-800 forint) is elkérhetnek értük.

Pedig az OrganicLife magazin tavaly azt írta, hogy a pulykatojás a kacsáé, a fürjé, a struccé, a libáé, az emué, stb. mellett egyike a fogyasztásra kifejezetten ajánlott „típusoknak”. A csirkéénél állítólag „krémesebb” az ízük, illetve a fürjtojáshoz hasonlóan szemet gyönyörködtetően pöttyösek. Mi mást is lehetne ehhez még hozzáfűzni, mint hogy:

Boldog Hálaadást!