Az adatokból kitűnik, hogy tovább folytatódott az egyéni gazdaságok ezredforduló óta tartó csökkenése, ugyanakkor nőtt a mezőgazdasági tevékenységet végző gazdasági szervezetek száma. Az egyéni gazdálkodók által használt földterület átlagos nagysága nőtt, míg a gazdasági szervezeteké csökkent. Az állattartó gazdasági szervezetek száma harmadával növekedett, az egyéni gazdaságoké harmadával csökkent 2010 óta. Az elmúlt 6 évben kissé kedvezőbb lett a gazdálkodók mezőgazdasági végzettség szerinti összetétele, a legtöbb egyéni gazdálkodó továbbra is az idősebb korosztályhoz tartozik.

Hogyan változott a gazdaságok száma?

Magyarország mezőgazdasági szempontból legjelentősebb térségei Észak- és Dél-Alföld. 2016-ban az országban mintegy 9,4 ezer gazdasági szervezet folytatott mezőgazdasági tevékenységet. A szervezetek száma minden megyében emelkedett 2010 és 2016 között, de számottevő növekedés Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében (mindháromban 44 százalékos) jelentkezett. Az egyéni gazdaságok száma 422 ezer volt. A gazdasági szervezetekhez hasonlóan 2016-ban az egyéni gazdaságok jelentős része, csaknem fele Észak- és Dél-Alföldön gazdálkodott. Számuk minden megyében csökkent 2010-hez képest, legjelentősebben Közép-Magyarországon (–36 százalék), Veszprém (–34 százalék), Borsod-Abaúj-Zemplén (–32 százalék) megyében, míg Tolna (–15 százalék) és Hajdú-Bihar (–14 százalék) megyében stabilabb a gazdaságszám.

Hogyan alakult a mezőgazdasági földhasználat?

A 2016 júniusában felmért mintegy 6 millió hektáros termőterület több mint háromnegyede mezőgazdasági terület. Egy gazdaságra jutó mezőgazdasági terület esetében kiugróan alacsony (5,6 hektár) átlagterület jellemző Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében átlagosan 25 hektáros birtokokon gazdálkodnak. Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében főleg a közepes méretű birtokok, míg Békés megyére a nagyobb átlagterületű gazdaságok a jellemzők. A megyék többségében 10–15 hektáros átlagterület a jellemző, amely 2010 és 2016 között mindenhol nőtt, legjelentősebben Közép-Magyarországon.

2016-ban a gazdasági szervezetek átlagosan 248 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodtak. Részben jogi és szabályozási okokból (birtokmaximum, bejegyzett földhasználat) a 2500 hektár feletti területet használó gazdasági szervezetek száma jelentősen, 112-ről 61-re csökkent, vagyis 3 év alatt közel felével kevesebb az ebben a nagyságkategóriában gazdálkodók száma. Az érintett mintegy 190 ezer hektáros terület egy része a korábbi szervezetek kezelésében maradt szántóterületként, vagy új társaság, illetve egyéni gazdaság használatába került. Ez a folyamat jellemzően Somogy, Fejér, Jász- Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Baranya és Csongrád megyét érintette. A feldarabolódás ellenére a szervezetek által használt földek 70 százalékát továbbra is az 500 hektárt meghaladó gazdaságok művelik. Nagy területen gazdálkodó szervezetek jellemzően Baranya, Békés, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében fordulnak elő nagyobb számban.

A mezőgazdasági terület nagyobb részben az egyéni gazdaságok használatában volt: a mezőgazdasági földek 58, a szántóterületek 56 százalékát művelték. Egy egyéni gazdálkodó 2016-ban átlagosan közel 7,6 hektár területen gazdálkodott. 2016-ban a kezelésükben lévő összes mezőgazdasági terület több mint felét a gazdaságok 7,1 százaléka (mintegy 25 ezer gazdaság) használta, 20–200 hektár közötti birtokokon.

Szántóföldi növénytermesztés

A szántóterület mezőgazdasági területen belüli aránya az ország északnyugati részében (90–92 százalék), valamint Baranya, Tolna és Békés megyében (91 százalék) a legmagasabb. Az étkezési szokások és a kereslet változása (termelési túlkínálat, bioetanol iránti mérséklődő igény), valamint a termeléshez kötött agrártámogatások több növénycsoport esetében is változásokat hoztak. 2016-ban kukorica helyett például tönköly- és durumbúzát, őszi árpát, repcét, napraforgót és szóját vetettek nagyobb arányban. Közép-Dunántúlon pedig 3 év alatt több mint kétszeresére nőtt a zöldségek vetésterülete.

Szőlő- és gyümölcstermesztés

Szőlészettel többségében egyéni gazdálkodók foglalkoznak, ők művelik a terület több mint háromnegyedét, átlagosan 0,8 hektár körüli kis gazdaságokban, jelentős regionális különbségekkel. A szervezetek szerepe a nagyobb, 30 hektár feletti földekre összpontosul, főként Dél-Dunántúlon, Fejér, Komárom, illetve Budapest és Pest megyében. A szőlőterület több mint harmada a Kunsági borvidéknek otthont adó Bács-Kiskun megyében helyezkedik el.

A gyümölcsös terület elhelyezkedése koncentrált, a teljes terület 34 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, ugyanakkor a legnagyobb csökkenés is itt, valamint Csongrád és Közép-Magyarországon 2010 és 2016 között. A legtöbb cseresznyét, meggyet, szilvát, diót és az alma közel kétharmadát Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében termelik. A bodza termőterülete a telepítés támogatásának és a jövedelmezőségnek köszönhetően több mint harmadával nőtt 3 év alatt, Bács-Kiskun megye mellett Győr-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében telepítették jelentősebb területen.

Változások az állatállományban

A felmérés adatai szerint 2016-ban az ország 262 ezer gazdaságában több mint 2,4 millió állategységnek megfelelő állatállományt tartottak, amely 1,1 százalékos csökkenésnek felel meg 2010-hez viszonyítva.

A legtöbb mezőgazdasági haszonállatot állategységben kifejezve Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében tartották. 2010 és 2016 között az állatállomány nagysága Közép-Magyarországon jelentősen, emellett Győr-Moson-Sopron, Zala, Baranya, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, valamint – a legnagyobb állatállománnyal rendelkező – Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében is emelkedett. Ez a bővülés elsősorban annak köszönhető, hogy a gazdasági szervezetek állattartási kedve is növekedett, amely ellensúlyozni tudta az egyéni gazdaságokban bekövetkezett csökkenést.

A legtöbb szarvasmarhát, a teljes állomány 13 százalékát Hajdú-Bihar megyében tartották 2016-ban. Sertéstartás szempontjából is Hajdú-Bihar megye a meghatározó, annak ellenére, hogy 6 év alatt 83 ezerrel csökkent az állomány.

A csökkenés országos szinten is jellemző volt. Az egyéni gazdaságokban egyre többen hagynak fel a sertéstartással, kevesebben, kisebb állományt tartanak. 2016-ban a tyúkállomány Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyében volt a legnagyobb. Az ország lúdállományának 37 százalékát Hajdú-Bihar megyében, a kacsák 61 százalékát Bács-Kiskun, a pulykák 20–20 százalékát Győr-Moson-Sopron és Vas megyében tartották. Hajdú-Bihar megyében van a legnagyobb, 229 ezres juhállomány, amely közel annyi, mint a Dunántúl teljes juhállománya.

Hányan dolgoznak a mezőgazdaságban?

A gazdasági szervezetek 97 ezer állandó, valamint 57 ezer időszaki alkalmazottról számoltak be 2016-ban. Ez az állandó alkalmazottak körében 21 százalékos emelkedést jelent 2010 óta, míg az időszaki alkalmazottak száma megduplázódott ebben az időszakban. A legtöbb állandó és időszaki alkalmazott Észak-Alföldön dolgozott, ami összefügg azzal, hogy itt működött a legtöbb mezőgazdasági tevékenységet végző gazdasági szervezet, illetve itt található a gazdasági szervezetek által jelentett mezőgazdasági terület 18 és az állategység 27 százaléka.

Az egyéni gazdaságokban közel 18 ezer állandó és 71 ezer fő időszaki alkalmazottat foglalkoztattak a 2016 júniusát megelőző egy év során. Az állandó alkalmazottak száma a 2010. évi érték közel kétszerese, míg az időszakiaké 15 ezerrel nőtt. A legtöbb állandó alkalmazottat Dél-Alföldön, a legtöbb időszakit Észak- és Dél-Alföld egyéni gazdaságai alkalmazták. Az adatok szerint mintegy 711 ezer családtag végzett nem fizetett mezőgazdasági tevékenységet: Észak-Alföldön dolgoztak a legtöbben, Közép-Magyarországon a legkevesebben családi munkaerőként.

Milyen a hazai termelők korösszetétele és mezőgazdasági végzettsége?

2016-ban a gazdálkodóknak 31 százaléka volt 65 év feletti, míg a 35 év alattiak aránya 5,3 százalék. Míg Közép-Magyarországon és a Dunától keletre fekvő területein leginkább a 35 év alattiak száma csökkent, addig a Dunántúlon a 45–54 éves korosztályé. A gazdálkodók korösszetételében nincsenek jelentős regionális különbségek.

Az elmúlt 6 évben a gazdálkodók mezőgazdasági végzettsége kissé kedvezőbb lett. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 2,6-ról 3,4 százalékra emelkedett 2010-hez képest. A középfokú végzettségűek aránya 6,1-ről 10 százalékra nőtt, ugyanakkor a gazdálkodók háromnegyede továbbra is csak gyakorlati tapasztalatára támaszkodik.

A felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkező gazdálkodók aránya Dél-Dunántúlon a legkedvezőbb (3,8 százalék), Észak-Alföldön a legkedvezőtlenebb (3,1 százalék). A 35 év alatti gazdálkodók 6,4 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, szemben a legidősebb korosztálynál megfigyelhető 3,2 százalékkal, azonban még a 35 év alattiak esetében is elmondható, hogy 69 százalékuk nem rendelkezik semmilyen mezőgazdasági képzettséggel. Így megállapíthatjuk, hogy a kedvező folyamatok ellenére a legtöbb egyéni gazdálkodó az idősebb korosztályhoz tartozik, és mezőgazdasági végzettség hiányában a tapasztalataira támaszkodva gazdálkodik.