Amikor Fekete Tibor ’88 augusztusában belépett a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ-hez, még senki nem gondolta volna, hogy egyszer a régió egyik meghatározó vezetője lesz. Informatikusként kezdett, ösztöndíjasként került a rendszerbe, és mint mondja: „Engem itt mindig hagytak dolgozni. Fiatalnak az a legnagyobb ajándék, ha bíznak benne.” Első főnökei – Sárosi Béla, az akkori ÁFÉSZ elnök; Héjja Józsefné, az elnökhelyettes; Gubáné Manyika és később Csepeli Lajos, a térség meghatározó vezetői, nemcsak feladatot adtak, hanem utat is nyitottak számára. „Mindig volt mögöttem bizalom. Ezért tudtam maradni.” – tette hozzá. Pedig lett volna ok elmenni. „Volt, hogy háromszoros fizetéssel hívtak át programozónak.” A döntést végül a nagyapja egyetlen mondata billentette helyre: „Kisfiam, lehet, hogy máshol kalácsot ígérnek, de ahol most vagy, a kenyér is jobb ízű." Ez a mondat nemcsak egy pályát határozott meg, hanem egy szemléletet is: az elégedettség, a hűség és a közösség erejét.

Akkoriban a Coop elődje egészen más világ volt. A tevékenység a boltokon túl felvásárlásra, iparra és vendéglátásra is kiterjedt, a papírok kézzel készültek, az adminisztráció sok embert igényelt. „1542-en voltunk, ezt sosem felejtem el” – mondja. A létszám azonban nem a méretet, hanem a működés összetettségét jelezte. Ma az 1800 dolgozó többsége már a boltokban dolgozik, a háttérfolyamatokat korszerű, egységes informatikai rendszer támogatja, amelyben maga a Coop Szolnok Zrt. is úttörő volt. A régió az első pilotjai közé tartozott annak a rendszernek, amely ma országosan működik.

Az évek alatt nemcsak a technológia változott, hanem a szerep is, amelyet a Coop a térségben betölt. „Sok faluban mi vagyunk a bolt, a posta, a gyógyszer. Ezek nélkül a falvak egyszerűen nem működnének” – mondja a COOP Szolnok Zrt. vezérigazgatója. A Magyar Falu Programban 29 kistelepülési üzlet újult meg, és ma is a helyiek mindennapi életének biztos pontjai.

A vásárlók közben teljesen megváltoztak. „A mai fiatal nem tanult meg várni. Ha valami nem jó neki, elpöccinti és megy tovább.” A Coopnak ehhez kellett igazodnia. Ezért jöttek létre a szuper plusz üzletek, amelyek nagyobb választékkal és korszerű megoldásokkal működnek. „A vevőink ezt értékelik. Ők ma már gyorsaságot akarnak, frisset, valami pluszt.” Ide tartoznak az üzletekben helyben készült termékek, a grillcsirke, a frissen facsart narancslé vagy a shake – mind azt szolgálják, hogy a boltok élőbbek, vonzóbbak legyenek, hogy élmény legyen a vásárlás.

De a legfontosabb mégis az emberi oldal. „Van olyan üzletünk, ahol nagymama, édesanya és a lánya dolgozik együtt. Ez ma ritka kincs.” A Coop-nál ma 180–200 szakmunkástanuló dolgozik, és sokan közülük ott is maradnak. „A fiatalok imádnak tanulni, az idősebbek adják a tapasztalatot. Ez a kettő együtt viszi előre a céget.” – tette hozzá Fekete Tibor. 

A szolnoki régió korszerűsítése 2016 óta hatvan teljes üzletfelújítást hozott, több zöldmezős beruházással együtt. Ezek a fejlesztések nemcsak kényelmet adtak a vásárlóknak, hanem meghatározták a Coop jövőjét is. A logisztika fejlesztése, az egységes informatikai rendszer korszerűsítése, a mesterséges intelligenciára épülő választéktervezés mind azt a célt szolgálja, hogy a Coop rugalmas, pontos és gyors legyen.

A megújulás része a hibrid boltmodell is, ahol a vásárlók bármikor beléphetnek az üzletbe és önállóan intézhetik a vásárlást. Bár a rendszer először más régióban indult, Fekete Tibor szerint a szolnoki térségben is nagy jövő előtt áll: „Ez pontosan arra a gyorsaságra ad választ, amit a mai vásárlók elvárnak” – mondja.

A következő tíz év egyik legnagyobb kérdése azonban nem a bolton belül dől el, hanem azon kívül. Az online kereskedelem növekedése megállíthatatlan. A Covid megmutatta, hogy az emberek milyen gyorsan alkalmazkodnak. Fekete Tibor szerint a gyorsaság lesz minden alapja: „Nem elég másnap szállítani. Negyed órán belül ott kell lennie, amit a vevő szeretne.” Ehhez új logisztika és új gondolkodás kell.

Arra, hogy mit jelent számára a Coop harminc éve, nem fejlesztésekről beszélt, hanem emberekről. „Az elődeim rengeteget tettek le az asztalra. Tőlük tanultam meg, mit jelent az összefogás. Én azt szeretném, hogy ez a jövőben megmaradjon. Ez vitt minket eddig, és ez fog továbbvinni.” Szóba kerülnek azok a kollégák is, akik húsz-harminc éve vele vannak, és azok a fiatalok, akik ma tanulják bele magukat a munkába. A hűség, amit a nagyapja mondása óta hordoz, számára nem múltbeli érték, hanem jövőt formáló erő.

A Coop története tehát nem lezárult három évtized, hanem folytonos mozgás. Fekete Tibor számára pedig ez az út nemcsak szakmai pálya, hanem közösség, amelyben generációk találnak otthonra: vásárlók és dolgozók egyaránt.

És talán éppen ez adja a következő évtized igazi erejét: a technológia fejlődik, a világ gyorsul, de az ember marad a középpontban. (X)