Egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb tagja. A szaktárca elkészítette az élelmiszeripar fejlesztését megalapozó stratégiáját, és a 2014−2020 közötti uniós társfinanszírozású programok idei tervezése során kiemelt figyelmet és jelentős összeget fordít az élelmiszeriparra. Különböző alapokból a tervek szerint mintegy 500 milliárd forintot szánnának az ágazat fejlesztésére, derült ki egy korábbi sajtóhírből.

A stratégia elkészült

A stratégia megvalósítását célzó kormányzati eszközök jelentős része a tárca szerint közvetlenül nem „árazható be”, ezért az egész stratégia forrásszükséglete csak igen nagy vonalakban tervezhető. Az egyes programok megvalósításához meghatározott eszközök kidolgozására a program végrehajtása során kerül sor, így a pontosabb költség- és forrásigényt is csak a konkrét feladatok alapján lehet meghatározni.

Az említett élelmiszer-ipari stratégiának sok előzménye van. E sorok írója is számos ilyen jellegű dokumentum szerzője. A mostani stratégiai dokumentum előkészítése már két éve elkezdődött, amikor megalakult az élelmiszeripar-fejlesztési tárcaközi bizottság. Ennek feladata az egyes kormányzati szerveknél végzett, az élelmiszer-feldolgozó ágazatot érintő szabályozások, intézkedések, tevékenységek feltérképezése és összehangolása. 2012 júniusában készült el az élelmiszeripar fejlesztésére irányuló legsürgősebb kormányzati intézkedésekről szóló kormány-előterjesztés, amelyet a kormány jelentés formában fogadott el, és ahogy fent említettük, stratégiai ágazattá nyilvánította az iparágat.

Az élelmiszeripar lehetőségei

A stratégiai tartalmazza az élelmiszeripar helyzetértékelését, erősségeinek, gyengeségeinek, lehetőségeinek és veszélyforrásainak számbavételét mint alapot a jövő elképzeléseihez. Tekintve a pozitív folyamatokat, e helyütt mi is inkább a lehetőségeket vesszük számba. 

• Kedvező természeti adottságok a megfelelő mennyiségű és kiváló minőségű élelmiszer-ipari alapanyagok megtermeléséhez;
• kedvező földrajzi elhelyezkedés, fizetőképes piacok közelsége;
• állati termékek vonatkozásában növekvő értékesítési lehetőség a környező országokban;
• növekvő piaci igény a magas hozzáadott értékű termékek iránt belföldön és külföldön egyaránt;
• fokozódó fogyasztói élelmiszer-biztonsági elvárások;
• fogyasztói bizalom növekedése a hagyományos magyar élelmiszerek iránt;
• speciális piaci szegmensek igényeinek megjelenése;
• a KKV-k fejlődését és innovációját támogató európai és hazai politikai környezet;
• EU-társfinanszírozású fejlesztési, közösségi marketing stb. források által kínált lehetőségek;
• kormányzati elkötelezettség az alapanyag-ellátás javítására (például sertésstratégia, zöldség-gyümölcs stratégia);
• kormányzati elkötelezettség az élelmiszeripar versenyképességének javítására (például élelmiszer-ipari stratégia);
• hozzáférhető nemzetközi tudás;
• technológia- és tudástranszfer fejlődő országokba;
• Kárpát-medence térségi fejlesztések;
• kormányzati elkötelezettség agrárbank létrehozására.

Egyben kijelenthető, hogy a stratégia nem önálló dokumentum, hanem szervesen kapcsolódik a kormányprogramhoz, a Nemzeti vidékfejlesztési stratégiához, az Élelmiszerlánc-biztonsági stratégiához, a Sertésstratégiához, a Vidékfejlesztési programhoz, a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív programhoz és a Területfejlesztési operatív programhoz.

Az iparág problémái

Az alábbi ábra egy koncentrált élelmiszer-ipari helyzetkép azáltal, hogy az iparág belső problémáit rendszerezi.

Problématérkép

Feketegazdaság magas aránya a legfontosabb szakágazatokban

Eszközök és feladatok

Az alapvető stratégiai cél az élelmiszeripar versenyképességének helyreállítása. Az ehhez kapcsolódó eszközöket és feladatokat hat csoportba lehet sorolni.

1. Stabil finanszírozás, kiegyensúlyozott gazdálkodás
• Egyszerű hitelhez jutás elősegítése (hitelprogramok, bankgaranciák, agrobank, tájékoztatás);
• egyéb forrásbevonási lehetőségek ösztönzése (HITA-programok);
• nehéz helyzetű vállalkozások válságkezelése (válságkezelés, problémamonitoring, intézkedési terv).
2. Innovatív hatékony vállalkozások
• Műszaki-technológiai korszerűsítés (termékszerkezet-váltás, anyag- és energiaracionalizálás, környezetkímélés, nagyvállalati projektek, kézműves technológiák);
• termékpálya- és szakágazati szerkezetátalakítási programok;
• tudástranszfer kiépítése, K+F+I programok.
3. Korszerű tudással rendelkező humánerőforrás
• Stratégiai gondolkodás elterjesztése a menedzsmentben;
• elegendő, felkészült és megbecsült (elismert), elégedett munkaerő.
4. Egyenrangú pozíció az élelmiszerláncban
• Termékpályaszintű gondolkodás megerősítése (stratégiák összehangolása);
• vertikális és horizontális együttműködés kiszélesítése (feldolgozói értékesítő szervezetek, regionális élelmiszer-feldolgozó központok, rövid ellátási lánc programok, együttes piacra jutást támogató logisztikai, kereskedelemfejlesztési központok, együttműködések prioritása a támogatásoknál).
5. Piaci pozíció megerősítése
• Kül- és belpiaci lehetőségek ismerete és kihasználása (elemzések);
• közösségi marketing kihasználása (tájékoztatások, promóciók);
• magyar élelmiszerek ismertségének, keresettségének javítása (kereskedőházak, EU- és hazai minőségrendszerek, kollektív marketing);
• fogyasztói bizalom és tudatosság növelése (oktatás, tájékoztatás).
6. Támogató vállalkozási környezet
• Stabil, vállalkozásbarát jogi környezet;
• a vállalkozásokat segítő erős hatóságok;
• összehangolt támogatáspolitika;
• versenyképességet támogató, egyszerű adó és járulékrendszer;
• élelmiszeripar bel- és külpiaci pozícióinak védelme.

Igények, források, támogatások

Bár minden stratégiai dokumentum annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, számos jel mutat arra, hogy ez most más, mint a korábbiak. Láthatóan valódi szándék mozgatja a szaktárcát az élelmiszeripar „gatyába rázása” érdekében. Ebbéli reményünk beteljesülését támasztja alá, hogy már vannak konkrét lépések a megvalósítás irányába.

A 2014–2020-as pénzügyi ciklus ugyan sajátosan egy átmeneti évvel indult el, de azért gőzerővel folyik a tervezés, amelyben az élelmiszeripar fentiekben foglalt igényeit is figyelembe veszik. Folynak a tárcaközi egyeztetések is. De az élelmiszeripar versenyképességének javítását célozza az is, hogy januártól csökkent az élő sertés és a hasított sertéshús forgalmiadó-kulcsa, és úgy hírlik, ez csak az első lépés e régóta fájó pont kezelésében. Ez évi feladat a nehéz helyzetben lévő vállalkozások felmérése, a problémamonitoring- és a válságkezelési rendszer kidolgozása. Emellett 2014-re tervezik a legfontosabb termékpályák integrált elemzésének, az egységes termékpálya-stratégiák, szakágazati szerkezetátalakítási programoknak az elkészítését szakmai szervezetek bevonásával.

Az élelmiszeripar fejlesztési stratégiájának összeállításában elévülhetetlen érdemei vannak a VM Élelmiszer-feldolgozási Főosztálya munkatársainak és az általuk vezetett munkacsoportnak.